Technofília - technofóbia

Ezeknek a fogalmaknak a keletkezése valószínűleg arra vezethető vissza, hogy a technológia fejlődésének, mint általában minden új dolognak, itt is megjelentek a hívei és természetesen az ellenzői is. Ezt nevezik digitális megosztottságnak.
Nézzük meg, hogyan definiálja a két fogalmat a wikipédia:

kép forrása

Technofóbia: a legújabb technikai vívmányoktól, illetve használatuktól való beteges irtózás. A technofóbia tehát a korszerű technikai vívmányok merev elutasítása, ellenérzés mindennel szemben ami hozzájuk kapcsolódik. Ma a technofóbia leginkább a 30-as és az annál idősebb korosztályoknál van jelen. Ennek egyik oka a hirtelen és gyors technológiai fejlődés, amivel szinte lehetetlen lépést tartani.

kép forrása

Technofília: olyan emberek, akik a technológiai változásoktól pozitív társadalmi változásokat remélnek. Ők a technológia fejlődésében látják az emberiség szerencséjét, és minden reményüket a technológia vívmányaiba helyezik. A technológiával kapcsolatban világnézete az ember kiképzésére vonatkozik, miszerint az embernek meg kell tanulnia használni az új technológiákat.


Pintér Róber (2007) megfogalmazása szerint az információs társadalomhoz és a technológiai változásokhoz szélsőségesen viszonyuló emberek két csoportra oszthatók. Az egyik csoportra a technofil beállítottság a jellemző, amely a technológiai változásoktól pozitív gazdasági-társadalmi változást remél. A technofil beállítottságú ember a technikai újdonságait kíváncsian fogadja, a technológiai változást és fejlődést egyértelműen pozitívumként fogja fel és úgy véli, hogy azok életkörülményei javítására szolgálnak. Az ezzel ellentétes szintén szélsőséges álláspont a technofóbia, amely a technológiai változásokat elsősorban dehumanizáló és értékpusztító folyamatot írja le és ezzel együtt egy antiutópista társadalmi jövendőt vizionál.

Mind két modell hívei kissé elrugaszkodtak a valóságtól, mert bár van állításaiknak némi valóság alapja, a mindennapi élet elég távol áll attól, hogy ezek valósággá váljanak. Mindkét oldalról rengeteg könyv, tanulmány jelent meg melyek a jövőről szólnak. Az alapvetően technofil irányultságú könyvek, futurológikusak és összességében egy nagy problémát látnak: az emberek nem elég felkészültek a változásra. A kutatók szerint ez az információs társadalomkép kritikátlan és utópikus, szerintük le kell számolni azzal a mítosszal, hogy a technológiai fejlődés minden társadalmi-gazdasági ellentmondást felold a jövőben. Az információs társadalom nem ígér megváltást, a társadalmi egyenlőtlenségek új köntösben, de újra termelődnek. Az új információs világban való részvételhez technikai eszközökre van szükségünk, és szükség van arra, hogy mindenki hozzáférjen a technológiához és a tartalomhoz.

 Hogy mi lesz azokkal, akik anyagi forrás híján a hozzáférésből kimaradnak, kizáródnak? Nem tudjuk, csak sejtjük. Akik viszont részesei az információáramlásnak, ők nem lesznek túlterheltek? Hogyan tudják kezelni a rájuk zúduló információáramlást?

Nekem, mint laikus számára a technika folyamatos és gyakorlatilag követhetetlen gyorsaságú változása az, ami a legfontosabb jellemzője az információs társadalomnak. Mindennapi életünkben, szinte minden területén egyre gyakrabban kényszerülünk alkalmazkodásra. Ez néha bennem is pánikhoz vezet, máskor természetesnek veszem, hisz neveléstudomány mesterszakos hallgató révén a lifelong learning – azaz az élethosszig tartó tanulás – jegyében nyitott vagyok minden újra, amiben értelmet és értéket látok. Egyetértek azzal, hogy „Az információtömegtől azonban nem megijedni kell, hanem meg kell tanulni élni vele.” (Rab, 2007)
A technológia ás a társadalom viszonyát vizsgálva kibontakozik egy összefüggésrendszer, a társadalom épp úgy hatással van a technológiára, mint a technológia a társadalomra. Remélem, hogy az „informálódni tudás” képességét egyre több és több ember sajátítja el és az információt fel tudja dolgozni anélkül, hogy bármilyen pszichoszomatikus tünet jelentkezne náluk.
Minden technológia új irányba fordítja az ember figyelmét, mivel egy újabb emberi képességet bontakoztat ki, és erősít meg. Ez a tény bizonyítja azt, hogy az ember nem csak mestere és alkotója a technológiának, hanem egy ellenkező folyamat is lejátszódik: függeni kezd technológiától, amely bizonyos értelemben formálja őt.

Hans Seyle, klinikai megfigyelései alapján, a stresszbetegségek elméletét erre az egyensúlyvesztésre építette fel. Az ember pszichoszomatikus egyensúlya nagyon fontos faktor az egészsége szempontjából.

A technológia megnöveli az ember információszerző képességét; a sok információ viszont megbontja az ember pszichoszomatikus egyensúlyát. Hogy az egyensúly helyreálljon, a psziché erős stresszhatásokat szül. Tehát újabb stratégiákra van szükségünk, hogy az információ felfokozott áramlását fel tudjuk dolgozni.
Egy ilyen stratégia lehet az, hogy távol tartjuk magunkat az információktól. Ha az információáramlását nem tudjuk kontrolálni, és a ránk zuhanó információhalmazt nem tudjuk feldolgozni, akkor kiszolgáltatjuk magunkat bizonyos hatásoknak. Ez ellen gyakran gondolkodási sablonokat használunk, amelyekkel a felénk áramló információkat próbáljuk feltartóztatni. Ha televíziót nézünk, vagy autót vezetünk egy óra leforgása alatt több arcot pillantunk meg, mint elődeink egész életükben. Az érzékeket érő erős hatás rendszerezetlenséget szül az értelem területén is. A mai technológiák több hatással bombázzák érzékszerveinket, mint amennyit azok elbírnak.
Azon információkötegek, amelyek érzékszerveinkre hatnak, mély hatással vannak személyes döntéseinkre. Nagyon fontos, hogy tudatosuljon bennünk az információáramlat hatása világnézetünkre, vágyainkra és cselekedeteinkre. A technológia segítheti az embert, hogy megismerje világát, de az embernek nem szabadna bálványoznia azt. Televízió és számítógép előtt kritikus szemlélet nélkül ülni igen veszélyes dolog az egyénre nézve.
McLuhan kijelentette, és tudományosan bebizonyította, hogy az ember számára maga a médium a hír. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy az agyra a médium hat, tartalmától függetlenül. Mindegy, hogy mit néz az ember a televízióban: hatása az emberi agyra nézve azonos ingereket vált ki. Az elektronikus médiának narkotikus hatása van azokra az egyénekre, akik meggondolatlanul és mértéktelenül használják. Jelenleg számos kormány és emberjogvédő szervezet a kémiai vegyifegyverek ellen harcol, de senki sem akarja komolyan venni az elektronikus médiák negatív hatásait.
Az elektronikus médiák számos közösségi- és családi kapcsolatot roncsolnak össze, és egy olyan pótközösséget hoznak létre, amelyben az ember egy illúzióvilágban él. Az emberek elvesztik személyes kapcsolataikat, és személytelen információhalmazra redukálódnak.
Azon információkötegek, amelyek érzékszerveinkre hatnak, mély hatással vannak személyes döntéseinkre. Nagyon fontos, hogy tudatosuljon bennünk az információáramlat hatása világnézetünkre, vágyainkra és cselekedeteinkre. A technológia segítheti az embert, hogy megismerje világát, de az embernek nem szabadna bálványoznia azt. Televízió és számítógép előtt kritikus szemlélet nélkül ülni igen veszélyes dolog az egyénre nézve.

Források:

Pintér Róbert (2007): Az információs társadalom. Gondolat – Új Mandátum, Budapest

Webkettő az oktatásban
http://www.scribd.com/doc/26166345/Webketto-az-oktatasban (letöltve 2013.dec.11.)

Kincsei Attila (2007): Technológia és társadalom az információ korában. Budapest
http://vigzoltan.hu/x_bit/netis/03_Kincsei_technologia.pdf (utolsó letöltés 2013.dec.11.)

Lewiston: A multimédia hatalma.
http://www.hyoomik.com/philo/magyar.html (utolsó letöltés 2013.dec.11.)