Tananyagfejlesztés, web2

A videoban bemutatásra kerülnek az oktatástechnikai eszközök generációi. Ezután meghatározásra kerül az iskola új funkciója a web2 világban. A video célja figyelemfelhívás az iskola új funkcióival kapcsolatban, és gondolatébresztés az iskola új tevékenységeinek átgondolására az új funkcióknak való megfelelés érdekében.

Pedagógus motiváció

Pedagógus 2.0

Motivációs, információs slide pedagógusok számára arról, hogyan tudják fejleszteni pedagógiai identitásukat web2-es alkalmazásokkal. Miért fontos ez? Az információs társadalomban a régi pedagógus szerepe bizonytalanná vált. A régen hatékonynak bizonyuló eszközök, módszerek már nem hatékonyak, eredménytelenek. Szükséges tehát tanári kompetenciánk, módszereink fejlesztése, hogy hatékony módszerekkel, az információs társadalom eszközeivel ismét közel kerüljünk diákjainkhoz.

Az e-book

http://www.slideshare.net/melindaboke/az-e-book


A folyamatosan meg-megújuló technikának köszönhetően egyre több és több elektronikus eszközt kaphatunk kézhez. Íme egy a jelenlegi "technikarengetegből": az e-book, más néven e-könyv. Hogy miért jó, melyek a mellette és ellene szóló egyszerű érvek, hogy mik a tulajdonságai, s miben különbözik más technikai eszköztől... az előadásomból kiderül!
Kellemes olvasást és hallgatást kívánok!

Bőke Melinda

Ebook
"Adj esélyt a fáknak, olvass villanyon!"

http://www.slideshare.net/rebekadorottyamozessy/ebook-34754903

Osztálytermi dilemmák, digitális megoldások?

Osztálytermi dilemmák, digitális megoldások?

http://www.slideshare.net/rebekadorottyamozessy/mozessy-eszkozok-pedagogusoknak

Prezentációm gyakorló pedagógusoknak szól. Olyanoknak, akik azt érzik, hogy a diákoknak már "többre" van szükségük. Akik "ki szeretnék nyitni" az osztálytermet, mert azt érzik, hogy a diákoknak több ingerre lenne szüksége, mint amit ők meg tudnak adni nekik.
A felmerülő igényekre, problémákra gyakran vannak már megoldási alternatívák a technika világában. Ezeket igyekeztem csokorba gyűjteni.

A „Kifordított tanterem”

Az iskolák világát az elmúlt évszázadokban, évezredekben három fő paradigma uralta: az ismeretátadás, a szemléltetés, és a cselekvés pedagógiája. Mindháromhoz társul egy jellegzetes módszertan. Könnyen beazonosíthatjuk, hogy például a frontális oktatás, a kivetítőn való bemutatás, vagy a természetismeret órán való kertészkedés melyek sajátja. A konstruktivizmus, vagy a konstruktivista pedagógia nem módszertanában, hanem szemléletében tér el a korábbi paradigmáktól, melyek mindegyike arra épít, hogy a tanár a tudás birtokosa, amelyet átad a diákoknak, akik azt elsajátítják. A konstruktivizmus ezzel szemben arra hívja fel a figyelmet, hogy a diákok nem átveszik a tudást, hanem létrehozzák, konstruálják azt. (Nahalka, 2006) Képi nyelven szólva ezt úgy tudnám megfogalmazni, hogy a pedagógus mutassa meg az építőkövek lelőhelyét, segítsen belőle darabokat letörni, a tömböket faragni, adjon habarcs-alapanyagot – de ne ő végezze az építőmunkát, és a megépült konstruktum ne a saját építményének pontos mása legyen. Ehhez pedig használja nyugodtan az eddigi oktatási módszereket (akár beértve a frontális magyarázatot is), válassza azt, ami a legjobban segíti a tanulókat ahhoz, hogy végbemehessen bennük a valódi, értő és elemző tanulás.

E négy paradigma nyomán érdemes gondolkozni az új eszközökről és módszerekről - amelyek az elmúlt száz évben egyre nagyobb számban jelennek meg. Melyik mennyire hatékony a fenti paradigmák tükrében? Vajon én melyik paradigma szerint választok eszközöket és módszereket?

A „blended learning” a modern technikai eszközöket használja fel a tanulást legjobban segítő oktatásmódszertannal kiegészítve. A „kevert oktatás” lényege, hogy osztálytermi, hagyományos oktatási módszereket és eszközöket, valamint elearninget egyaránt alkalmaz. Hiszen az Internetet a tanulók szívesen használják információgyűjtésre, a multimédiás oktatóanyagok sokkal színesebbek, érdekesebbek, látványosabbak és kifejezőbbek lehetnek, mint amire egy pedagógus a tábla előtt, krétával a kezében képes lehet. Ugyanakkor nem szakít a hagyományos oktatási keretekkel, sőt. Fontosnak tartja a személyes kapcsolatokat, a tanár-diák viszonyt, és a diákok nem csak virtuális együttműködésének lehetőségeit. Az elearning bevezetésével éppen az osztálytermi folyamatokat támogatja, hiszen így marad elegendő idő arra, amire az igazán jó: a személyességre, a közös gyakorlásra, a fennmaradó kérdések megbeszélésre, a kompetenciafejlesztésre. Így az „azért tartok inkább frontális órát, mert túl sok az anyag”- probléma feloldásra kerülhet. A „kifordított tanterem” kifejezés gyakran kapcsolódik a „blended learning”-hez a cikkekben. E kifejezés arra utal, hogy „kifordítsa a tantermet”, azaz a megszokott, „az iskolában elsajátítod az anyagot, otthon begyakorlod” modell helyett a tanulás terepét kiterjeszti az osztálytermen kívülre, akár a tudásátadás történhet otthon is, miközben az így felszabaduló időben az iskola a tananyag elmélyítésének, begyakorlásának lehet a terepe.

A „blended learningnek”, és a „kifordított” tanteremnek („flipping classroom) fő szószólója Salman Khan, a Khan Academy alapítója, aki 2011 márciusában a TED-en tartott előadásában felvázolta vízióját. Ha a tanulók házi feladatként néznék meg a részletes, prezentációval és előadással kísért tanári magyarázatokat, az osztályteremben a kérdésekre és a gyakorlásra sokkal több idő jutna. Így az egyes anyagrészeket a tanulók egyénre szabottan sajátíthatnák el. A módszer hatékonyságát Los Altosban, a matematikaoktatásban, 5. és 7. osztályosokon ki is próbálták (Khan, 2011)

Fontos azonban végiggondolni, amikor „kifordított osztályterem” eszköztárával szeretnénk tanítani, hogy az adott témakörhöz milyen sorrend a leghatásosabb, nem túl nehéz, vagy más jellegű-e a tananyag ahhoz, hogy a diákok azt otthon sajátítsák el. Erre hívja fel a figyelmet a „visszafordított osztályterem” c. cikk.

Az oktatásban tehát felhasználhatunk már meglévő, más pedagógusok által feltöltött tananyagokat. Érdemes körülnézni, hogy a következő anyagrészhez nincs-e már fent az interneten valami kész segédanyag, mivel a „blended learning”, vagy „kifordított iskola” koncepciója igen népszerű mostanában. A keresőprogramokkal témára keresve, vagy a videó- és prezentációmegosztókon is találhatunk anyagokat. Érdemes lehet megnézni pl. a Sulinetet is, ha nem is komplett oktatóanyagokat, de tananyagokat találhatunk rajta.

Érdemes megnézni jó gyakorlatként egy gyömrői informatikatanár, Tusorné Fekete Éva prezentációját, melyben beszámol arról, hogy iskolájában miként vezette be az új tanulási modellt, és készített egy kutatást a hagyományos és „blended learning”-gel tanított diákjai között egy kutatást, melyből természetesen a „blended learning” kerül ki győztesként.

Kicsit bővebben azonban egy nagyon értékes kezdeményezést szeretnék bemutatni.

Az OTP Fáy András Alapítvány támogatásával most tavasszal másodszor jöhetett létre egy tudományvizualizációs vetélkedő középiskolás diákok számára, melyen tudományos témájú, max. 5 perces mozgóképes anyagokkal nevezhettek három fős diákcsapatok pedagógus közreműködésével. A feltöltött videók „like”-ok alapján kerültek a döntőbe. A kezdeményezés címe Tudásfeltöltés, melyet itt lehet megtekinteni: http://www.tudasfeltoltes.hu/

A nyertes csapatok értékes nyereményekhez juthattak (technikai eszközök, képzések a diákok számára, kutatódiák tábor, stb.), de az igazi értéke, hogy rengeteg videó került az oldalra. A létrehozásuk is egy nagyon értékes, pedagógiai, szaktárgyi folyamat volt, nem is beszélve a technikai eszközök használatáról, valamint arról, hogy ezáltal hozzájárultak egy közös tudásmező gyarapításához, értéket teremtettek, amelyet bárki megtekinthet az oldalon.

Az így felkerült anyagokat a pedagógusok felhasználhatják, így a diákok a „egymástól” tanulhatnak. A felvételekben szereplő diákok azt hiszem, mind a négy paradigmának legjavát használhatták fel – tudást sajátítottak el és konstruáltak, mások számára szemléltették, cselekedve tanultak, de mivel minden kísérlet megismételhető, bárki utánuk csinálhatja.

A technikai eszközökben nagy az erő – különösen, ha az kortárshatással társul, ami a középiskolások számára kiemelt jelentőségű, és a vetélkedő inspirációul szolgálhat az iskoláknak. És ki tudja, lehet, hogy lesz folytatása a kezdeményezésnek. 

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Nahalka István (2006): A tanulás pedagógiai értelmezése. In: Uő. (szerk.): Hatékony tanulás, ELTE PPK, URL: http://mek.niif.hu/05400/05446/05446.pdf (Utolsó letöltési dátum: 2014. 05.15.)

Salman Khan (2011): Let’s use video to reinvent education, http://blog.ted.com/2011/03/09/lets-use-video-to-reinvent-education-salman-khan-on-ted-com/ (Utolsó letöltési dátum: 2014. 05. 15.)

Nádori Gergely (2013): A visszafordított osztályterem, URL: http://tanarblog.hu/vezercikk/3656-a-visszaforditott-osztalyterem, Tanárblog (Utolsó letöltési dátum: 2014. május 15.)

Tusorné Fekte Éva (2013): Blended learning és a kifordított osztályterem, URL: http://www.slideshare.net/sulinetingrid/tusorne (Utolsó letöltési dátum: 2014. május 15.)

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu

ONLINE FOGALOMTÉRKÉP

http://www.slideshare.net/melindaboke/online-fogalomtrkp-by-melinda-bke


Az alábbi prezentációmat az online fogalomtérképről készítettem. Célom az volt, hogy megmutassam, mit is takar a fogalomtérkép neve, megosztom benne mind a magyar, mind az angol definíciót. Részletezem a fogalomtérkép típusait, ábrákkal tarkítottam a prezentációt, hogy szemléletesebbé és értelmezhetőbbé válhasson mindenki számára.
Fontosnak tartottam, hogy a manapság felmerülő "térkép" típusokat rendszerezzem, így gyors összehasonlítást is olvashatunk benne: a fogalomtérkép definíciója és magyarázata mellé helyezem a gondolattérképet, valamint az elmetérképet.
Végül kitérek arra, miért fontos és érdemes használni ezt a digitális eszközt, miben segíti az oktatásunkat, hogyan facilitálja a tanulók tanulását. Bízom benne, hogy sikerül meggyőznöm a hallgatóságot/az olvasókat arról, hogy ez az új technológiai eszköz mennyire hatékony segítség lehet oktatásunk mindennapjaiban!

A Konnektivizmus

A konnektivizmus 

I. a. A konnektivizmus fogalma, definíciói  
A konnektivizmus szó a latin eredetű connecto (connectere, connexi, connexus) igéből származó főnév, az ige eredeti jelentése: csatol, egyesít, egybefoglal. Az angol ’connect’ szó (jelentése: kapcsol, összekapcsol) is e latin kifejezésből eredeztethető. A fogalom eredete George Siemenstől és Stephen Downes-től eredeztetheztő. Az összekapcsolni igéből kiindulva eljuthatunk a háló fogalmáig, amely fogalomba ma már beletartozik az információs technológia világhálója is. A konnektivizmus nem más, mint egy tanuláselmélet. Alapját nevéből kiindulva találjuk meg: a konnektivizmus egy HÁLÓZATALAPÚ tanuláselmélet. A társadalom egy csoportja megkérdőjelezi a hálózatalapúságot, s azt a tényt, miszerint valóban tanuláselméletről beszélhetünk konnektivizmus alatt. Kulcsár Zsolt egy kerekasztal-beszélgetés során a következő definíciót alkalmazta a konnektivizmusra: „a hálózatelméletek pedagógiában való alkalmazása”. Forgó Sándor így beszél az e-Learningről, ami magyarul hálózatalapú tanulás: „Tanulóközpontú, irregulárisan szerveződő tanulási forma, mely a tanuló autonómiáján és spontán tudáscserén alapulva már nem hierarchikus, hanem sokirányú, decentralizált és sokcsatornás; a kollaboratív tanulásra ösztönözve kibontakoztatja a tanulói kreativitást.” (Forgó, 2005) 
Azért, hogy teljes valójában megértsük a konnektivizmus lényegét, a legalacsonyabb szintű fogalmakig kell lebontanunk azt. Végül fontos, hogy kitérjünk arra is, valóban tanuláselméletről beszélhetünk-e, melyek a mellette („pro”) és ellene („contra”) szóló érvek. A továbbiakban eszerint vizsgálódom. 

I. b. A konnektivizmus kialakulását elősegítő mechanizmusok  
A konnektivizmus, amint már említettem, nagyvonalakban egy hálózatalapú tanuláselmélet. A „hálózatalapú” szót szükségesnek tartom megmagyarázni, hogy megértsük, hogyan jutott el az oktatás addig a pontig, hogy mára nagyon lényegessé vált a hálózatok rendszere. 1957 nem csak a forradalmak miatt fontos, amikor a társadalmak újraszervezték önmagukat a két világháború borzalmai után, hanem azért is, mert ekkorra tesszük annak időpontját, amikor az újkori globalizálódás elkezdődött. Ebben az évben lőtte fel Oroszország az űrbe az első Szputnyikot, ami a világra, főként a technológia világára nagyon markáns hatással volt. Fellendült a közlekedés-, és repüléstechnika, a fejlett információs - és kommunikációs technológia, a műholdas adásvétel, robbanásszerűen indult meg a számítástechnikai fejlődés, s ezen belül a hálózatok, az Internet alakítása. Ezek az információs technológiai fejlődések természetesen erőteljesen érintették az oktatási szférát. Az „információs társadalom”, mint új „egyed”, megszületett. Az oktatási hatásokat vizsgálva rátalálunk a digitális eszközök megjelenésére, elterjedésére: az Internet adta lehetőségek megváltoztatták az információszerzési stratégiákat. Lehetőségeket adtak új tanulási formák kialakítására, alkalmazására: például a Computer Based Learning (CBL) alkalmazására, ami gyűjtőfogalma minden számítógéppel támogatott oktatási, képzési, tanulási formára (ezen belül jelen van a CAL /Computer Aided Learning=számítógéppel segített oktatás/ és a CBL /Computer Based Learning=számítógép általi ismeret elsajátítás, többoldalú megjelenítés/). Lehetőség nyílt a Web Based Learning alkalmazására, ahol kilépünk a konkrét lokális környezetből az internet által, illetve az e-learning használatára, amely „… Olyan számítógépes hálózaton elérhető nyitott – tér- és időkorlátoktól független – képzési forma, amely a tanítási-tanulási folyamatot megszervezve hatékony, optimális ismeretátadási, tanulási módszerek birtokában a tananyagot és a tanulói forrásokat, a tutor-tanító kommunikációt, valamint a számítógépes interaktív oktatószoftver egységes keretrendszerbe foglalva a tanuló számára elérhetővé teszi.” (Forgó, 2005) Így született meg, ezen információs technológiai haladások mentén a hálózat alapú tanulás elmélete, a konnektivizmus. 

  I. c. A konnektivizmus tárgya, elemei 
A felgyorsult világ, az információs technika vívmányainak újdonságainak megjelenése új tempót diktál az oktatásban is. Ez a tempó új tanulási szemlélet megjelenésével jár együtt. A konnektivizmus a felgyorsult információs világ szemlélete. Segíti megszűrni, szelektálni az információkat, így biztosítja a fontos információkat a tanuló számára, s a felesleges tartalmakat negligálja. A konnektivizmus hálózati mintázatokat ismer fel és elemzi, értelmezi őket. Nem csak személyek között képez értelmezést, de személyen belül, az agyi struktúrákban is tudáshálót alkot: a tudáshálók csomópontjai valamilyen szemantikai egységek, s azok között asszociatív kapcsolatok jönnek létre. Nem lineárisan szerveződik. A tanulás ezen elmélet alapján inkább informális keretek között valósul meg. Információszerzésre leginkább a felfedeztetéses módszert említi jellemzőként az oktatás. Web 2.0 típusú alkalmazások használatára épülnek a konnektivizmus módszerei, amely alkalmazások a tanulás-tanítási folyamat során a következő tevékenységek megvalósítását facilitálják: reflexió, közösségi terek használata, közösségi tartalomfejlesztés, tartalomaggregálás , inspiráció. A konnektivizmust nevezhetnénk interdiszciplináris tanuláselmletnek is, hiszen az azt létrehozó diszciplínák az informatika, a hálózatelméletek, valamint a pedagógia, melyeket korántsem mondhatunk nagyon közeli „rokonoknak” a tudományterületeken belül.

II. A konnektivizmus és a tanuláselméletek kapcsolata 

II. a. A tanuláselméletek; a konnektivizmus helye a tanuláselméletekben 
A tanulás szűkebb értelemben ismeretszerzést, tágabb értelemben a környezeti hatások következtében bekövetkező tartós és adaptív viselkedésváltozást jelenti. A tanuláselméletek a tanulás lehetőségeit, a jellemző és szétválasztó elemekre létrehozott elméleteket tartalmazzák. A tanuláselméletek közül négyet kívánok kiemelni, s néhány szempont alapján összehasonlítani. A behaviorizmus az ismeretátadásra fókuszál, melyben a tanuló jellemző tulajdonsága, feladata, hogy megjegyzi az ismereteket, csak befogadóként van jelen. A tanulás befolyásoló tényezői a jutalmazás és büntetés. Itt a memória csupán bevéséssel tárolja az információkat, ami ismétlések által jön létre. Tipikus tanulási helyzete a frontális oktatás, a feladatorientált tanulás. A kognitivizmus a második tanuláselmélet, melyben a jellemző tanulási mód a problémafelvetés, s ahol a tanuló feladata a strukturálás, modellezés. Befolyásoló tényezőként a tanuló fejében meglévő sémák jelennek meg. A memória kódolja, tárolja, s szükség esetén előhívja az információkat. Tipikus tanulási helyzete a kognitív tanuláselméletnek az érvelés, valamint a problémamegoldás. A harmadik tanuláselmélet a konstruktivizmus, melyben a tanulási mód alkotó, mikrovilágot létrehozó cselekvés. A tanulót befolyásolja belső motivációjának és elkötelezettségének állapota. Memóriája az előzetes tudást rekontextualizálja . A konstruktivista tanulás jellemző helyzetei a nyitott kimenetelű feladatok és esszék. Negyedik tanulási elméletként – melyet munkámban később megkérdőjelezek – a konnektivizmust említhetem. A konnektivista tanulási mód szemléletformáló hatást fejt ki, ahol a tanuló kapcsolatokat épít, asszociál, szintetizál. Befolyásolja a tanulást a kapcsolatok mélysége és erőssége. A memória adaptív mitázatokat hív elő és kreál. Jellemző tanulási helyzet a fogalomtérkép és összegző tanulmányok létrehozása. 

  II. b „… Lehet, hogy nem is tanuláselmélet?” Érvek és ellenérvek 
A XXI. századra megváltoztak a tanítási-tanulási folyamatok. Mára a képességek, kompetenciák fejlesztését tűzte ki célul az oktatás, hasznos, alkalmazható, szituatív tudást kíván közvetíteni. A hálózatok adta lehetőségek biztosítják ehhez a nyílt teret, a korlátlan információ-hozzáférést. Jellemzővé vált a „life-long learning”, azaz az élethosszig tartó tanulás, az egyéni tanulási stratégiák, s megváltoztak a tanuló, és tanár szerepek is. A legerősebben érzékelhető ez a változás a konnektivizmusban, mint tanuláselméletben (vagy tanulási jellemzőben), ahol a tanár, a pedagógus inkább szemléletet formál, segítőként, s nem mint szervező vesz részt az oktatásban. Szintetizálni tanítja a tanulókat, hogy azok saját maguk által szervezett tanulási tempóban sajátíthassák el a tudásanyagot. Ezt a jellemzőt egy nagyon fontos „pro” érvnek gondolom, hiszen tovább megy, mint maga a konstruktivista látásmód, ámbár arra épül. Mégis a konnektivizmus szintetizálni tanítja a tanulót, ami a hasznos pedagógia vagy tanulás lényeges eleme. Minden pozitív jellemzője ellenére azonban konnektivizmust olyan jelzőkkel is illetik, mint „a szociális konstruktivizmus újragondolása”. Miért? A kostruktivizmus talán az egyik legelterjedtebb tanuláselmélet a XXI. században. A konstruktivizmus szociális konstrukcióját Vigotszkij hozta létre. Vigotszkij szerint a gyermek iskolai oktatásának szempontjából lényeges a szociális interakcióinak szerepéről az egyén kognitív konstrukciójára vonatkozóan beszélni. A tanár lényeges közege a fejlődésnek, de nem avatkozhat be közvetlenül a fejlődésbe. Kritikaként Pløn Verhagen így fogalmazott:

„Nem tanuláselmélet, csupán pedagógiai nézőpont a képzésre.”

Véleménye szerint a tanuláselméletek feladata az instruktív szinttel való foglalkozás. A tanulás módja ellentétes az elméletekkel, mert a leírással szemben a tanulás „Mit?” és „Miért?” kérdéseivel foglalkozik. Bill Kerr így fogalmazta meg kritikáját a konnektivizmus „tanuláselméleti jellegével” szemben:

„Bár a technikának hatása van a tanulás körülményeire, de ami a tanuláselméletet illeti, nem hozott létre újat a már meglévő elméletekhez képest.”

(Kerr, 2007)

III. A konnektivizmus – sokadik olvasatra 

Személyes véleményem a konnektivizmusról 
Véleményem szerint a tanuláselméletekben nem egyszerű állást foglalni. Minél több véleményt, leírást, táblázatot olvasunk, annál több összefüggést és egyéni sajátosságot fedezünk fel. Az oktatásra folyamatos hatást gyakorol a világ, az információk áramlásának felgyorsulása. Ezzel nem könnyű felvenni a haladási tempót, de az oktatásnak is kötelessége, hogy a változásokkal lépést tartson. A konnektivizmus – több diasort, elmélkedéseket, véleményeket elolvasva – számomra egy szimpatikus nézőponttá vált. A szemléletformáló tanulási módot nagyon fontosnak tartom a tanítás-tanulás folyamatában. Úgy gondolom, a tanulók – legyen szó kisgyermekekről vagy felnőttként az oktatás világába visszatérő egyénekről – mindig, minden esetben önálló szubjektumok, saját gondolatokkal és érvekkel, de mindannyiuknak szüksége van a támogató, formáló magatartásokra. A konnektivista szemlélet nem kíván erőltetni semmilyen tudást, azonban formálja az elmében létrejövő kontextusokat, ezáltal létrejön egy többes nézőpont, ami alapján az egyén kreatívabb ítéletet, döntést képes meghozni. Nagyon fontosnak érzem azt a jellemzőt is, hogy megtanítja a tanulót szintetizálni. Úgy gondolom, az információáramlatok során nagyon nehéz kiszűrnünk azon információkat, amik valóban értékesek, és csak hosszú időbe telve tudjuk megállapítani, melyek azok a bázisok, amelyekre nincs szükségünk, s azoktól el kell tekintenünk. Azonban erős érveknek gondolom a kritikusok (Pløn Verhagen és Bill Kerr, valamint követőik) által megfogalmazott kritikákat is. Bizonyosan még nem elég kiforrott, erős a konnektivizmus „tanuláselmélet” jellege, s bizonyosan új elemet nem hozott az elméletek közé. A szemlélete viszont szerintem fontos, és lényeges, több annál, amit a konstruktivizmus leír, szemléletbeli különbség érzékelhető benne. Véleményem szerint egyelőre nem ítélhető meg, vajon a konnektivizmus a tanuláselméletek között helyet talál-e magának hosszú távon, vagy onnan kikerülve egyszerű szemléletmódként marad fenn a tanítás-tanulás folyamatának alakulásában. Támogatói köre minden bizonnyal sokat fog tenni azért, hogy a konnektivizmus önálló elméletként fennmaradhasson, s a magam részéről én ebben bízom. 


Felhasznált irodalom: 

http://halfanhour.blogspot.hu/2007/02/what-connectivism-is.htmlhttp://videotorium.hu/hu/recordings/details/3443,Konnektivista_tanulaselmelet_a_negyedik_oktatasi_paradigma_http://andragogiama12.blog.hu/2012/11/23/konnektivizmus_kontra_kollaborativ_tanulas_kontra_konstruktivizmus_a_pedagogiabanhttp://www.tenegen.eu/hu/category/network-learning/konnektivizmushttp://viczetimi.blogspot.hu/2012/04/halozatelmelet-oktatoi-alkalmazasa.htmlhttp://blog.ollejanos.hu/2011/01/27/konnektivista-uveggyongyok-2-a-didaktika-vara/http://www.slideshare.net/kulcsi/mi-a-konnektivizmus 
Dr. Forgó Sándor: Az e-Learning fogalma. In: Hutter Ottó-Magyar Gábor-Mlinarics József: E-LEARNING 2005, Műszaki Könyvkiadó, 2005 Bill Kerr: Critique of connectivism, 2007

E-learning az oktatásban és tanulásban

http://www.slideshare.net/slideshow/embed_code/29074382

Bevezetés

A blogbejegyzésem témájául az E-learning rendszert választottam. Korábbi tapasztalataim alapján és különböző ismerőseim beszámolói és tapasztalatai alapján írom le meglátásaimat.

Azt gondolom, hogy a témaválasztás kifejezetten időszerű és aktuális, hiszen a felsőoktatásban is egyre inkább teret nyert a távoktatás és azon belül is nagyban támaszkodnak az internet biztosította lehetőségekre.

A bejegyzés célja egy általános tájékoztatás arról, hogy mit is lehet tudni az e-learningről. Mi is az az e-learning, kialakulása, előnyök, hátrányok és felsőoktatási-felnőttoktatási aspektusai.

Az E-learning mint kifejezés is a manapság oly divatos E betűs - internettel kapcsolatba hozható - szavak csoportjába sorolható (pl. E-bolt).

Ha meg akarom fogalmazni, hogy mit is jelent a fenti szó, akkor egy egységben kell gondolkodnom, ami a számítógépes tudás és az emberi tudás egyfajta együttesét alkotja.

Az információs társadalom fejlődésével a élet szinte minden területén igény mutatkozik a fejlesztésre.

Az oktatás területén is rengeteg új lehetőséget nyújt a számítógép elterjedése így kézenfekvő megoldás az oktatás és számítástechnika ötvözése.

Sokféle megfogalmazás létezik, de nekem legjobban a következő megfogalmazás tetszett:

"Olyan oktatási forma ami elektronikus úton valósul meg."

Az e-learning 3 összetevője: Computer Based Learning, Web Based Learning, Distance Learning.

Nagy előnye, hogy költséghatékony és sok ember számára elérhető ráadásul rugalmas tanulást tesz lehetővé.

Az e-learning rövid története

Attól függően, hogy milyen formában változott az emberek életkörülménye, tulajdonképpen életre hívta az e-learninget, jóllehet, ez egy hosszú folyamat eredménye volt. Alapjául azt lehet tekinteni, hogy milyen eszközökkel helyettesítették a tömegkommunikációt. Ha ebből indulunk ki, akkor három fejlődési szakasza van az e-learningnek.

Az első szakasz az 1840-es évekre tehető, ekkor terjedt el a bélyegek használata is és ezáltal a levelező oktatás. A Nagy-Britanniában élő Isaac Pitman neve merül fel a korszakról szót ejtvén. Ő volt, aki a gyorsírást oktatta. 1917-ig más országokban is megjelent a levelező oktatás:

Németországban 1856; Franciaországban 1877; Svédországban 1898, Amerikában 1891, illetve Ausztráliában 1914.

A második szakaszban a tananyagot rádión

keresztül juttatták el a diákokhoz. Ez a kísérlet is Nagy-Britanniából indult ki, de korántsem

akkora sikerrel, mint a levelező oktatás. Sokkal inkább a hagyományos képzési módszerekkel

párhuzamosan, azok kiegészítésére használták. 1927-ben volt az első kísérlet, a BBC

iskolarádiós műsorok sugárzását tűzte műsorára. Természetesen ezt a módszert is átvették más

országok: Franciaország 1937; Amerikai Egyesült Államok 1939; Ausztrália 1942;

Szovjetunió 1920-as évek, egyéb volt szocialista országok 1950-es évek, de sehol sem tett

szert vezető szerepre az alternatív oktatási módszerek között.

A harmadik szakasz az 1980-as évekre tehető, amikor a fejlett országokban megjelenik a számítógéppel támogatott oktatás (Magyarországon a 1990-es években). Ez a fajta oktatási mód új

lehetőségeket nyit meg az oktatás, képzés területén, azáltal, hogy lehetővé teszi az eddig csak

elszigetelten alkalmazható eljárások immár együttesen történő felhasználását. A levelező

oktatás csupán vizuális úton juttatta el a diákokhoz a tananyagot. A rádió útján történő képzés

ezzel szemben éppen, hogy vizuális élményt nem nyújtott, csak a hallásunkra

„összpontosított”. A számítógép alkalmazásával lehetővé vált a többi érzékszervre történő

együttes hatásgyakorlás anélkül, hogy ehhez különböző eszközöket kelljen felhasználnunk. A

számítógép ugyanis lehetővé teszi az audiovizuális eszközök egyszerre történő alkalmazását.

Az e-learning előnyei

Mivel elektronikus úton történik a tananyag terjesztése, ezért rendkívüli módon költséghatékony

Szabad időbeosztás, hiszen a tanulás otthon történik, így akár munka mellett is végezhető

Egyszerű tárolás, hiszen a tananyagokat sokáig lehet megőrizni, azokat bárhogy rendezni, variálni

Objektív értékelés, hiszen mindenki ugyanazt tanulja, mindenkinek ugyanakkora időkorlátja van az adott feladat elvégzésére és az emberi tényezőt ki lehet zárni az értékelésből

Internet hozzáféréssel tehát minden gépről elérhető ez az oktatási forma országhatároktól függetlenül. Egyszerűbb a tanár számára az értékelés és nem kell külön fogadóórákat tartani. Előny lehet a diákok számára, hogy nem kell nagy plénum előtt megjelenniük ezért nem lesznek frusztráltak, megilletődöttek.

Az e-learning hátrányai

Nincs csoportos motiváció. Bizonyos tananyagokat könnyebb csoportban végezni és plusz motivációt is jelent. Illetve szerintem általánosan igaz, hogy mindenkiben van egy kis versenyszellem, ami a tanulás esetében is hasznosnak bizonyulhat.

Gyakorlat hiánya. Ez természetesen tananyagfüggő, de vannak bizonyos ismeretek, amiket csak vizuális és demonstrációs módszerrel lehet elsajátítani.

Személytelenség. Ahogy fentebb írtam, valakinél előny az, ha nem kell személyesen konzultálnia senkivel, de valakinél meg pontosan az ellenkezője igaz, hogy szüksége van a személyes visszajelzésre.

Az e-learning és az ELTE

Az e-learning keretrendszer az ELTE PPK-ról indult ki. Több mint 1500 online kurzust lehetett felvenni (Ollé, 2010) az ELTE-n. Ez kb. minden 10-11. kurzushoz létrehozott online felületet jelent. Naponta 1000-2000 ember használja függően a szorgalmi vagy vizsgaidőszaktól.

A rendszer alapját a kari ügyfélszolgálatok képezik (IKT tanácsadás). A leendő fejlesztések között szerepel a nagyszámú könyvtáradatbázis digitalizálása és a videóanyagok feltöltése is.

A felnőttoktatással összehasonlítva elmondható, hogy a felsőoktatásban jóval elterjedtebb az e-learning használata. Itt általában az infrastrukturális háttér is kivétel nélkül rendelkezésre áll. A felnőttképzés célja az LLL (Life Long Learning) biztosítása bármelyik életszakaszban. Egyre több felnőttképző intézmény nyílik, ám sokban még nem adottak az IKT eszközök illetve a tanulók sincsenek birtokában megfelelő eszközöknek.

Összefoglalás

Az látszik, hogy az elektronikus tanulás kifizetődő hiszen költséghatékony és nagy célközönséget ér el. Befolyásolják az e-learning elterjedését a régiós különbségek. Egyértelműen egy fiatal oktatási rendszerről beszélünk, ami Magyarország vonatkozásában még fiatalabb. Idő kérdése minden. Mégis azt lehet mondani, hogy egy fontos folyamat kezdődött meg és már ez is több évet ölel át.

Felhasznált Irodalom

Lengyel Zsuzsanna Mária (2007):  E-learning: tanulás a világhálón keresztül, Debrecen

URL: http://ganymedes.lib.unideb.hu:8080/dea/bitstream/2437/3121/1/szakdolgozat.pdf

Utolsó letöltés: 2013.12.09.

Orbán Brigitta (2003): Az e-Learning nemzetközi és magyarországi tendenciái, Budapest

URL: http://www.oktopusz.hu/domain9/files/modules/module15/2678D4A2ADBFAEF.pdf

Utolsó letöltés: 2013.12.09.

Dr. Ollé János (2010): Az e-learning  intézményi bevezetésének tapasztalatai, eLearning Road Show rendezvénysorozat, Szeged

URL: http://iot.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2482:elte-elearning-bevezetes-tapasztalatai-tucatnyi-nyitott-kerdessel&catid=172:e-learning-szoftverek&Itemid=232

Dr. Ollé János (2010): Az Eötvös Loránd Tudományegyetem eLearning rendszere és IKT fejlesztései,

II. Oktatás - Informatikai Konferencia

URL: https://videotorium.hu/hu/recordings/details/3438,Az_Eotvos_Lorand_Tudomanyegyetem_eLearning_rendszere_es_IKT_fejlesztesei

Utolsó letöltés: 2013.12.09.