A „Kifordított tanterem”
Az iskolák világát az elmúlt
évszázadokban, évezredekben három fő paradigma uralta:
az ismeretátadás, a szemléltetés, és a cselekvés pedagógiája. Mindháromhoz társul
egy jellegzetes módszertan. Könnyen beazonosíthatjuk, hogy például a frontális
oktatás, a kivetítőn való bemutatás, vagy a természetismeret órán való
kertészkedés melyek sajátja. A konstruktivizmus, vagy a
konstruktivista pedagógia nem módszertanában, hanem szemléletében tér el a
korábbi paradigmáktól, melyek mindegyike arra épít, hogy a tanár a tudás
birtokosa, amelyet átad a diákoknak,
akik azt elsajátítják. A
konstruktivizmus ezzel szemben arra hívja fel a figyelmet, hogy a diákok nem átveszik
a tudást, hanem létrehozzák, konstruálják azt. (Nahalka, 2006) Képi nyelven szólva ezt úgy
tudnám megfogalmazni, hogy a pedagógus mutassa meg az építőkövek lelőhelyét, segítsen belőle darabokat letörni, a tömböket faragni, adjon habarcs-alapanyagot – de ne ő
végezze az építőmunkát, és a megépült konstruktum ne a saját építményének pontos
mása legyen. Ehhez pedig használja nyugodtan az eddigi oktatási módszereket (akár
beértve a frontális magyarázatot is), válassza azt, ami a legjobban segíti a
tanulókat ahhoz, hogy végbemehessen bennük a valódi, értő és elemző tanulás.
E négy paradigma nyomán érdemes
gondolkozni az új eszközökről és módszerekről - amelyek az elmúlt száz évben egyre nagyobb számban jelennek meg. Melyik
mennyire hatékony a fenti paradigmák tükrében? Vajon én melyik paradigma
szerint választok eszközöket és módszereket?
A „blended learning” a modern
technikai eszközöket használja fel a tanulást legjobban segítő
oktatásmódszertannal kiegészítve. A „kevert oktatás” lényege, hogy
osztálytermi, hagyományos oktatási módszereket és eszközöket, valamint
elearninget egyaránt alkalmaz. Hiszen az Internetet a tanulók szívesen használják
információgyűjtésre, a multimédiás oktatóanyagok sokkal színesebbek, érdekesebbek,
látványosabbak és kifejezőbbek lehetnek, mint amire egy pedagógus a tábla
előtt, krétával a kezében képes lehet. Ugyanakkor nem szakít a hagyományos oktatási
keretekkel, sőt. Fontosnak tartja a személyes kapcsolatokat, a tanár-diák
viszonyt, és a diákok nem csak virtuális együttműködésének lehetőségeit. Az
elearning bevezetésével éppen az osztálytermi folyamatokat támogatja, hiszen
így marad elegendő idő arra, amire az igazán jó: a személyességre, a közös
gyakorlásra, a fennmaradó kérdések megbeszélésre, a kompetenciafejlesztésre.
Így az „azért tartok inkább frontális órát, mert túl sok az anyag”- probléma
feloldásra kerülhet. A „kifordított tanterem”
kifejezés gyakran kapcsolódik a „blended learning”-hez a cikkekben. E kifejezés
arra utal, hogy „kifordítsa a tantermet”, azaz a megszokott, „az iskolában elsajátítod
az anyagot, otthon begyakorlod” modell helyett a tanulás terepét kiterjeszti az
osztálytermen kívülre, akár a tudásátadás történhet otthon is, miközben az így
felszabaduló időben az iskola a tananyag elmélyítésének, begyakorlásának lehet
a terepe.
A „blended learningnek”, és a „kifordított”
tanteremnek („flipping classroom) fő szószólója Salman Khan, a Khan Academy
alapítója, aki 2011 márciusában a TED-en tartott előadásában felvázolta
vízióját. Ha a tanulók házi feladatként néznék meg a részletes, prezentációval
és előadással kísért tanári magyarázatokat, az osztályteremben a kérdésekre és
a gyakorlásra sokkal több idő jutna. Így az egyes anyagrészeket a tanulók
egyénre szabottan sajátíthatnák el. A módszer hatékonyságát Los Altosban, a
matematikaoktatásban, 5. és 7. osztályosokon ki is próbálták (Khan, 2011)
Fontos azonban végiggondolni,
amikor „kifordított osztályterem” eszköztárával szeretnénk tanítani, hogy az
adott témakörhöz milyen sorrend a leghatásosabb, nem túl nehéz, vagy más
jellegű-e a tananyag ahhoz, hogy a diákok azt otthon sajátítsák el. Erre hívja
fel a figyelmet a „visszafordított osztályterem” c. cikk.
Az oktatásban tehát
felhasználhatunk már meglévő, más pedagógusok által feltöltött tananyagokat. Érdemes
körülnézni, hogy a következő anyagrészhez nincs-e már fent az interneten valami
kész segédanyag, mivel a „blended learning”, vagy „kifordított iskola” koncepciója
igen népszerű mostanában. A keresőprogramokkal témára keresve, vagy a videó- és
prezentációmegosztókon is találhatunk anyagokat. Érdemes lehet megnézni pl. a
Sulinetet is, ha nem is komplett oktatóanyagokat, de tananyagokat találhatunk
rajta.
Érdemes megnézni jó gyakorlatként
egy gyömrői informatikatanár, Tusorné Fekete Éva prezentációját, melyben beszámol
arról, hogy iskolájában miként vezette be az új tanulási modellt, és készített
egy kutatást a hagyományos és „blended learning”-gel tanított diákjai között
egy kutatást, melyből természetesen a „blended learning” kerül ki győztesként.
Kicsit bővebben azonban egy nagyon
értékes kezdeményezést szeretnék bemutatni.
Az OTP Fáy András Alapítvány
támogatásával most tavasszal másodszor jöhetett létre egy tudományvizualizációs
vetélkedő középiskolás diákok számára, melyen tudományos témájú, max. 5 perces
mozgóképes anyagokkal nevezhettek három fős diákcsapatok pedagógus
közreműködésével. A feltöltött videók „like”-ok alapján kerültek a döntőbe. A kezdeményezés
címe Tudásfeltöltés, melyet itt lehet megtekinteni: http://www.tudasfeltoltes.hu/
A nyertes csapatok értékes nyereményekhez
juthattak (technikai eszközök, képzések a diákok számára, kutatódiák tábor,
stb.), de az igazi értéke, hogy rengeteg videó került az oldalra. A létrehozásuk
is egy nagyon értékes, pedagógiai, szaktárgyi folyamat volt, nem is beszélve a
technikai eszközök használatáról, valamint arról, hogy ezáltal hozzájárultak
egy közös tudásmező gyarapításához, értéket teremtettek, amelyet bárki megtekinthet
az oldalon.
Az így felkerült anyagokat a
pedagógusok felhasználhatják, így a diákok a „egymástól” tanulhatnak. A
felvételekben szereplő diákok azt hiszem, mind a négy paradigmának legjavát
használhatták fel – tudást sajátítottak el és konstruáltak, mások számára szemléltették,
cselekedve tanultak, de mivel minden kísérlet megismételhető, bárki utánuk
csinálhatja.
A technikai eszközökben nagy az
erő – különösen, ha az kortárshatással társul, ami a középiskolások számára
kiemelt jelentőségű, és a vetélkedő inspirációul szolgálhat az iskoláknak. És
ki tudja, lehet, hogy lesz folytatása a kezdeményezésnek.
Felhasznált és ajánlott irodalom:
Nahalka István (2006): A tanulás pedagógiai értelmezése. In:
Uő. (szerk.): Hatékony tanulás, ELTE PPK, URL: http://mek.niif.hu/05400/05446/05446.pdf (Utolsó letöltési dátum: 2014. 05.15.)
Salman Khan (2011): Let’s use video to reinvent education, http://blog.ted.com/2011/03/09/lets-use-video-to-reinvent-education-salman-khan-on-ted-com/
(Utolsó letöltési dátum: 2014. 05. 15.)
Nádori Gergely (2013): A
visszafordított osztályterem, URL: http://tanarblog.hu/vezercikk/3656-a-visszaforditott-osztalyterem,
Tanárblog (Utolsó letöltési dátum: 2014. május 15.)
Tusorné Fekte Éva (2013): Blended
learning és a kifordított osztályterem, URL: http://www.slideshare.net/sulinetingrid/tusorne
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése