QR-kód az oktatásban

Rövid kis előadásomban a QR-kód-ot mutatom be, annak generálást, dekódolását és oktatásban való elhelyezhetőségét!

Interaktív - aktív - digitális tábla

kép forrása

Nem véletlenül használtam a tábla szó előtt ezt a három jelzőt. A táblák elnevezésében van csak különbség, funkcióját tekintve egyáltalán nem, a tábla egy és ugyanaz. Amiben különbséget találhatunk még, hogy a táblát mire és hogyan használjuk.

Leggyakrabban az interaktív tábla kifejezést használjuk, így én is ezt fogom tenni. Vajon mi is az interaktív tábla? Mire jó? Mi a haszna? Miért van az, hogy az elnevezés nem egységes? Valóban ez a 21. század legkorszerűbb oktatástechnológiai eszköze? Az utóbbi kérdésre semmiképpen nem tudnék és nem is szeretnék válaszolni, hiszen lehet, mire a következő szót legépelem, kitalálnak egy sokkal korszerűbb eszközt az oktatás világában. Viszont az előbbi kérdésekre mind megpróbálom a választ megadni.

Foglalkozzunk elsőként azzal a három kifejezéssel, mint interaktív, aktív és digitális. Az interaktív tábla egyik kulcsfogalma nem más, mint az interaktivitás. Még pontosabban az interaktivitás felerősítése (Bedő - Schlotter, 2008). A szakemberek kifejezetten nem kedvelik, ha az interaktív tábla elnevezés helyett az aktív táblát használjuk, mivel ezt az eszköz lefokozásaként lehetne értelmezni. Az aktív tábla azt jelentené, hogy vagy a tábla az aktív főszereplő, vagy az az egy személy, például a tanár vagy egy diák, aki éppen használja. A digitális tábla, pedig nem másra szolgálna, mint egy hatalmas monitor, melyet kivetítőként használunk. Valljuk be ennél sokkal több mindenre képes az interaktív tábla, s ha nem használjuk ki minden funkcióját, akkor elveszíti legfőbb értékét. Az interaktivitás az aktivitás kiterjesztése valakik közötti aktivitássá. „A tanórán ezek a ’valakik’ a következők lehetnek: tanár-diák, diák-diák, illetve tanulócsoport-tanár, tanulócsoport-diák, tanulócsoport-tanulócsoport közötti interakciók.” (Bedő – Schlotter, 2008) Fontos tehát, hogy a főszerep nem a tábláé. A tábla egy segédeszköz, mely a pedagógus eszköztárát tudja kiegészíteni úgy, hogy az előre elkészített anyagokkal a tanár hatékonyabban tudja az órát szervezni. Ne feledkezzünk meg arról, sem, hogy a diák a tanórán az eddigieknél fontosabbnak érzi magát, hiszen ő is aktív részese a tanulásnak. (Bedő - Schlotter, 2008)

Mi az interaktív tábla?

kép forrása

Bedő Andrea és Schlotter Judit szerint az interaktív tábla nemcsak egy eszköz, hanem több részből áll: tábla, projektor, számítógép, a kapcsolatukhoz szükséges vezetékek, illetve az energiaellátásukat biztosító tápegységek, valamint driverek és szoftverek. Ha mindez rendelkezésünkre áll, akkor nemcsak egy új eszköz, hanem egy több eszközt is kiváltó rendszert tudhatunk magunkénak. A táblaforgalmazók kiegészítőket is kínálnak, melyek jól felhasználó eszközök. Ezek lehetnek: tollak, tanulói tábla, tanári tábla, szavazóegység, varázspálca.

„Az interaktív tábla olyan gyűjtőfogalom, amelyen egy interaktív táblát, egy számítógépet és egy megjelenítendő eszközt, vagyis projektort értünk. Az eszközök a szoftverek segítségével együttműködnek egymással, így a tábla felülete egy hatalmas beviteli perifériává válik.” (Bedő – Schlotter, 2008. 28.)

A BBC Active honlapján (bit.ly/1bAPR5j) a következő választ kaphatjuk arra, hogy mi is az interaktív tábla: egy oktatási eszköz, mely lehetővé teszi a számítógép képeinek megjelenítését egy projektor segítségével. Az oktató kezelni tudja az elemeket a táblán az ujja segítségével közvetlenül a képernyőn. Az elemeket lehet húzni, odailleszteni, másolni, illetve a tanár képes kézzel írott jegyzet alkotására, amelyeket szöveggé alakíthat és menthet. Ez egy hatékony eszköz a tanteremben, mely interaktivitást, együttműködést hoz magával, lehetővé teszi a média tartalom integrálását az előadásban és támogatja a kollaboratív tanulást. Innovatívan használt, hiszen széles tanulási lehetőséget lehet vele létrehozni.

Mire jó? (Bedő-Schlotter, 2008)

-    Számos kiadó készített oktatószoftvereket, melyek rendelkezésünkre állnak, s így használni tudjuk azokat óráinkon.

-       Saját prezentációink bemutatására.

-       A tanulók prezentációinak bemutatására.

-       Saját, egyéb programokkal készített alkalmazások használatára.

-       A tanulók által készített egyéb alkalmazások felhasználására. 

Az interaktív táblák használatához önálló, digitális tartalomfejlesztéshez kapcsolódó akkreditált pedagógus továbbképzési programok indultak, amelyek az utóbbi években szintén elérhetőek. Az interaktív táblák használatát szorosan kiegészíti a tábla „lelkét” adó digitális tartalom, ami szinte minden témakörben elérhető online, például a Sulinet Digitális Tudásbázisban vagy – amit már említettem is – kiadók által elkészített oktatószoftverekben.

Az interaktív táblák használata a közoktatásban – felmérés (Tar, 2009)

Végül ismertetnék egy 2009-ben készült felmérést, amit interaktív táblákkal rendelkező iskolákban végeztek azzal a céllal, hogy egyfajta visszajelzést adjon arról, hogy az interaktív táblákat az iskolák miként építették be a már meglévő tanmenetbe. A válaszadó iskolák összesen 84-en voltak, s ezek között minden iskolatípust megtalálhatunk, így általános iskolát, szakközépiskolát, gimnáziumot, 12 évfolyamos iskolát, stb. A 84 iskola összesen 331 interaktív táblával rendelkezik, ami átlagosan 4 táblát jelent iskolánként. Az interaktív tábla hasznosságáról való visszajelzés a következőképp alakult: a válaszadók 70%-a szerint nagyon hasznos az eszköz és szeretnék azokat minél több tanteremben felszerelni, 7%-uk örül az eszköznek, de hasznosabbnak tartana inkább több notebook-ot, s mindössze három intézmény jelezte, hogy nem látják a termék gyakorlati hasznát. A táblák tanórai használatát tekintve egyértelműen a számítástechnikai óra vezet, de gyakran használják matematika, földrajz órákon is az eszközt.

Az biztosan látszik, hogy a pedagógusoknál elindult egy tanulási folyamat, és szinte minden területen elkezdték alkalmazni a táblákat, csak nem egyforma gyakorisággal. Egyes iskolák élenjáróak, és a legtöbb tantárgytípusban napi szinten használják az interaktív táblát, míg az iskolák nagy hányada csak próbálkozik a bevezetéssel, de természetesen ez minden újdonság bevezetésénél hasonló adatokat mutat.

A 2009-es adatok óta az elmúlt években egyre több interaktív táblával szerelték fel az iskolákat, rengeteg pedagógus végzett el továbbképzéseket, hogy az eszköz adta lehetőségeket beépítsék a mindennapi pedagógiai munkájukba. Azoknak a pedagógusoknak, akiknek van lehetőségük eszköztárukat gazdagítani az interaktív tábla nyújtotta programokkal, úgy gondolom mindenképp érdemes és hasznos ezt az előnyt kihasználnia.

Szakirodalom:

• Bedő Andrea – Schlotter Judit (2008): Az interaktív tábla. Műszaki Kiadó, Budapest.
• Tar Zsuzsa (2009): Interaktív tábla esettanulmány. Oktatási Hivatal, Budapest. URL: http://www.iot.hu/eBooks/IWB%20Esettanulmany_1.pdf Utolsó letöltés: 2013. október 06.
• What is an Interactive Whiteboard? - BBC Active bit.ly/1bAPR5j Utolsó letöltés: 2013. október 06.

ClassDojo!!! A fent látható prezentáció, egy az iskolai nevelő munka során jól használható lehetőséget kínál arra, hogy hogyan tudjuk tanítványaink magatartásának értékelését precízen, naprakészen tartani. Mely lehetőség diagnosztizáló jelleggel is bír, mutatja az egyéni fejlődést. A szülők néhány gombnyomás után "frissen" értesülhetnek csemetéik viselkedéséről. Minden tanító kollégának szívből ajánlom :)

Internetfüggőség! - Internetfüggőség?

Az internetfüggőség korunk egyik gyorsan terjedő betegsége? Nehezen meghatározható jelenség, mivel az internethasználat annyira beivódott a hétköznapjainkba, hogy nehéz felállítani a józan határait. Veszélye éppen abban rejlik, hogy tárgya egy társadalmilag elfogadott eszköz, amit mindannyian használunk.A két leggyakoribb megközelítés közül az egyik az addiktológiai értelmezési keretet használja, és az internetfüggőséget vagy viselkedési addikcióként, vagy impulzuskontroll-zavarként határozza meg. A másik megközelítés a kognitív-viselkedési modell, amely elsősorban a problémás internethasználat patológiás kognitív és viselkedéses jegyeit hangsúlyozza” (Koronczai, 2013).

kép forrása

Az internetfüggőség önálló betegségként történő meghatározásában valamint annak elfogadásában, illetve a jelenség megnevezésében (internet addikció, online addikció, internet abúzus, internetfüggőség, problémás internethasználat stb.) sincsen a szakterület képviselői között egyetértés. Az elnevezések közül a legelterjedtebb talán az internetfüggőség és a problémás internethasználat. Abban sincs konszenzus, hogy milyen kritériumrendszer alapján kell meghatározni és mérni az internetfüggőséget.  „

Koronczai disszertációjában olvashatunk az internetfüggőség típusairól, melyben remekül látszik a kutatók megosztottsága: miszerint van kutató, aki „két típusra osztotta a problémás internethasználatot: specifikus (egy bizonyos funkció, pl. online játék, chat, pornográfia túlzott használata) és generalizált (az internet multidimenzionális túlhasználata) változatra.” Míg mások az internetfüggőség öt típusát írták le,” amelyek a következők: cyberszexuális addikció, cyberkapcsolati addikció, net-kompulzió (pl. szerencsejáték vagy internetes vásárlás), túlzott információszerzés (kompulzív böngészés), számítógép-addikció (túlzott játék). Megint mások ugyanakkor felvetik, „hogy egy online szerencsejátékos elsődlegesen szerencsejátékos, amely zavarnál az internet illetve funkciói csak közvetítői, megjelenési felületei egy már meglévő problémának.” (Koronczai, 2013)

Egy dolog azonban biztos, miszerint a terület kutatói egyetértenek abban, hogy a túlzott internet használatnak igen erős hatásai lehetnek a mindennapi életre vonatkozóan. „…a kibertében folyó interakciók hatásai továbbgyűrűznek a társadalom valós, közvetlen életterében is. „(Szathmáry 2011.) Hétköznapi nyelvre lefordítva az a személy tekinthető internetfüggőnek, akinek az életében a túlzott internethasználat már komoly kapcsolati, párkapcsolati, családi vagy egészségügyi problémákat okoz, illetve teljesítményromlást okoz a munkában vagy a tanulásban. A függőség egyik fontos jellemzője, hogy az egyén nem tudja kontrollálni az internet használatát.

A függőség kifejezés a kábítószer és a kóros szenvedély metaforájának kiterjesztése az elektronikus kommunikációra – írja dr. Buda Béla Az elektronikus kommunikációs kultúra árnyoldalai? című munkájában. „A metafora azért kínálkozik, mert a túlhasználatban illetve a túlzott hozzászokásban megnyilvánuló folyamatok hasonlóak az iváshoz vagy drogozáshoz, amennyiben belső feszültség levezetése történik, a kívánt hatáshoz dózisnövekedés szükséges, ’elvonási tünetek’ lépnek fel, ha ez a kielégülési mód nem alkalmazható,…” (Buda, 2001. )
Az internetfüggőség tünetei hosszabb szünet, önmegtartóztatás után újra bekövetkezhetnek, visszaesés történhet. Az internetfüggőség tünetei Griffiths szerint:

• kiemelkedőség, 
• tolerancia, 
• megvonási tünet, 
• hangulatmódosulás, 
• konfliktusok, 
• visszaesés

Az internethez kapcsolódó devianciákról köztük a függőségről is olvashatunk Szathmáry Zoltán Bűnözés az információs társadalomban címet viselő doktori értekezésben. Felmerül annak kérdése, hogy lehet-e egyáltalán internetfüggőségről, devianciáról beszélni. A „deviancia” fogalom alatt valamely normák által szabályozott, vezérelt , irányított közösség együttélésének alapvető szabályait sértő attitűdöt kell érteni, melyből egyfajta szubjektivitás is kiérződik, mivel az a fajta elítélt magatartás koronként, korszakonként, közösségenként, konvenciónként változhat.

Természetesen nem lehet elvárható a teljes önmegtartóztatás, mivel ez az információs társadalomból történő kizárást jelentené. De a problémát kiváltó oldalak ritkább látogatása, teljes beszüntetése már annál inkább. Demetrovics - Koronczai Az internet árnyoldala: problémák és függőség című munkájában azt is olvashatjuk, hogy a kóros/ problémás internethasználat más betegségekkel is összefonódik (Demetrovics-Koronczai, 2010).

Gyakorló pedagógusként fontos számomra, hol helyezzem el ebben a témában az általam oktatott tanulókat. Az EU Kids Online II. kutatás magyar vonatkozású eredményeit „bogarászva” meglepő adatok tárultak elém, bár a függőségi vonatkozásra konkrét, számszerűsített utalást nem találtam, de elgondolkodtatott néhány adat:

1.)  saját asztali számítógéppel a 9-10 éves megkérdezett tanulók mintegy 30%-a rendelkezett.

2.)  A megkérdezettek 35% van napi gyakorisággal online, bár az időintervallumra szummatív adatokat nem véltem felfedezni.

Azonban felmerült bennem a kérdés, hogy a mindennapi online lét, ha az csak rövid ideig áll is fenn, nem okoz-e egy ilyen fiatal személyiségben függőségi problémákat, tudják-e kontrollálni tevékenységeiket?

3.)  A szülők kontroll helyzetén is elgondolkodtam ugyanis a közösségi oldalon saját profillal rendelkezők aránya ebben a korosztályban 38%.

kép forrása

A biztonságos internetre való tanításban kétségtelenül legfontosabb szerepe a szülőnek és a pedagógusnak van. Egyáltalán nem mindegy azonban, hogy ezek a felnőttek milyen információkkal tudással rendelkeznek, és mindezek alapján a tűrés, tiltás, tanácsadás stratégiái közül melyikkel milyen arányban élnek. A kérdés az, hogy valójában ott van-e a szülői, pedagógiai támogatás és mediáció?

Minden kornak – korszaknak, évtizednek megvoltak a sajátos problémáik az elektronikus kommunikáció terén, az ifjúsági korosztály tekintetében: előbb a film- és televízió-abúzussal kapcsolatosan, majd a magnetofon illetve a walkman, a video és az elektronikus játékok túlzott használata vetett fel aggályokat. A későbbiekben ez folytatódott a személyi számítógépek, mobiltelefonok, internet használata során. De hát valójában ezek a problémák illetve az ehhez hasonlók már korábban is megfigyelhetők voltak.

Számomra a gyerekek esetében az addikció fogalma könnyebben azonosítható azzal a folyamattal, amelyet online takarni akar, mivel az olyan kényszerítő erejű cselekvés és megrögzött elkötelezettség bizonyos tevékenységgel kapcsolatban, amelyek a személyre - és többnyire környezetére is - káros következményekkel járnak.

Gyakran nehéz különbséget tenni életmód és valódi függőség között. Egy biztos, hogy olyan területről, betegségről (?) van szó, amely további kutatást igényel.

Szakirodalom:

Buda Béla (2001): Az elektronikus kommunikációs kultúra árnyoldalai? Aggályok és tények az internet és a mobiltelefon visszaélő ill. túlhasználatával kapcsolatban. In: Nyíri Kristóf (2001): A 21. századi kommunikáció új útjai: Tanulmányok. MTA Filozófiai Kutatóintézete, Budapest

Demetrovics Zsolt, Koronczai Beatrix (2010): Az internet árnyoldala: problémák és függőség. In: Oktatás-Informatika 2010/1-2. szám
Eu Kids Online II. (2011): Nemzetközi kutatás a gyerekek internethasználati  szokásairól, a kockázatokról és veszélyekről. http://ithaka.hu/eu-kids-online/

Koronczai Beatrix (2013): A problémás internethasználat és internetfüggőség mérése, valamint személyiségpszichológiai jellemzői. Doktori disszertáció, Budapest

Szathmáry Zoltán (2011): Bűnözés az információs társadalomban. Doktori értekezés, Budapest