 |
| kép forrása |
Az
internetfüggőség önálló betegségként történő meghatározásában valamint annak
elfogadásában, illetve a jelenség megnevezésében (internet addikció, online
addikció, internet abúzus, internetfüggőség, problémás internethasználat stb.)
sincsen a szakterület képviselői között egyetértés. Az elnevezések közül a
legelterjedtebb talán az internetfüggőség és a problémás internethasználat.
Abban sincs konszenzus, hogy milyen kritériumrendszer alapján kell meghatározni
és mérni az internetfüggőséget. „
Koronczai
disszertációjában olvashatunk az internetfüggőség típusairól, melyben remekül
látszik a kutatók megosztottsága: miszerint van kutató, aki „két típusra
osztotta a problémás internethasználatot: specifikus (egy bizonyos funkció, pl.
online játék, chat, pornográfia túlzott használata) és generalizált (az
internet multidimenzionális túlhasználata) változatra.” Míg mások az
internetfüggőség öt típusát írták le,” amelyek a következők:
cyberszexuális addikció, cyberkapcsolati addikció, net-kompulzió (pl. szerencsejáték
vagy internetes vásárlás), túlzott információszerzés (kompulzív böngészés),
számítógép-addikció (túlzott játék). Megint mások ugyanakkor felvetik, „hogy
egy online szerencsejátékos elsődlegesen szerencsejátékos, amely zavarnál az
internet illetve funkciói csak közvetítői, megjelenési felületei egy már
meglévő problémának.” (Koronczai, 2013)
Egy dolog
azonban biztos, miszerint a terület kutatói egyetértenek abban, hogy a túlzott
internet használatnak igen erős hatásai lehetnek a mindennapi életre vonatkozóan. „…a
kibertében folyó interakciók hatásai továbbgyűrűznek a társadalom valós,
közvetlen életterében is. „(Szathmáry 2011.) Hétköznapi nyelvre
lefordítva az a személy tekinthető internetfüggőnek, akinek az életében a
túlzott internethasználat már komoly kapcsolati, párkapcsolati, családi vagy
egészségügyi problémákat okoz, illetve teljesítményromlást okoz a munkában vagy
a tanulásban. A függőség egyik fontos jellemzője, hogy az egyén nem tudja
kontrollálni az internet használatát.
A
függőség kifejezés a kábítószer és a kóros szenvedély metaforájának
kiterjesztése az elektronikus kommunikációra – írja dr. Buda Béla Az
elektronikus kommunikációs kultúra árnyoldalai? című munkájában. „A
metafora azért kínálkozik, mert a túlhasználatban illetve a túlzott
hozzászokásban megnyilvánuló folyamatok hasonlóak az iváshoz vagy drogozáshoz,
amennyiben belső feszültség levezetése történik, a kívánt hatáshoz
dózisnövekedés szükséges, ’elvonási tünetek’ lépnek fel, ha ez a
kielégülési mód nem alkalmazható,…” (Buda, 2001. )
Az internetfüggőség tünetei hosszabb szünet, önmegtartóztatás után újra bekövetkezhetnek, visszaesés történhet. Az internetfüggőség tünetei Griffiths szerint:
Az internetfüggőség tünetei hosszabb szünet, önmegtartóztatás után újra bekövetkezhetnek, visszaesés történhet. Az internetfüggőség tünetei Griffiths szerint:
- kiemelkedőség,
- tolerancia,
- megvonási tünet,
- hangulatmódosulás,
- konfliktusok,
- visszaesés
Az
internethez kapcsolódó devianciákról köztük a függőségről is olvashatunk
Szathmáry Zoltán Bűnözés az információs társadalomban címet viselő doktori
értekezésben. Felmerül annak kérdése, hogy lehet-e egyáltalán
internetfüggőségről, devianciáról beszélni. A „deviancia” fogalom alatt
valamely normák által szabályozott, vezérelt , irányított közösség
együttélésének alapvető szabályait sértő attitűdöt kell érteni, melyből
egyfajta szubjektivitás is kiérződik, mivel az a fajta elítélt magatartás
koronként, korszakonként, közösségenként, konvenciónként változhat.
Természetesen nem lehet elvárható a teljes önmegtartóztatás, mivel ez az információs társadalomból történő kizárást jelentené. De a problémát kiváltó oldalak ritkább látogatása, teljes beszüntetése már annál inkább. Demetrovics - Koronczai Az internet árnyoldala: problémák és függőség című munkájában azt is olvashatjuk, hogy a kóros/ problémás internethasználat más betegségekkel is összefonódik (Demetrovics-Koronczai, 2010).
Gyakorló
pedagógusként fontos számomra, hol helyezzem el ebben a témában az általam
oktatott tanulókat. Az EU Kids Online II. kutatás magyar
vonatkozású eredményeit „bogarászva” meglepő adatok tárultak elém, bár a
függőségi vonatkozásra konkrét, számszerűsített utalást nem találtam, de
elgondolkodtatott néhány adat:
1.) saját
asztali számítógéppel a 9-10 éves megkérdezett tanulók mintegy 30%-a
rendelkezett.
2.) A
megkérdezettek 35% van napi gyakorisággal online, bár az időintervallumra
szummatív adatokat nem véltem felfedezni.
Azonban
felmerült bennem a kérdés, hogy a mindennapi online lét, ha az csak rövid ideig
áll is fenn, nem okoz-e egy ilyen fiatal személyiségben függőségi problémákat,
tudják-e kontrollálni tevékenységeiket?
3.) A
szülők kontroll helyzetén is elgondolkodtam ugyanis a közösségi oldalon saját
profillal rendelkezők aránya ebben a korosztályban 38%.
 |
| kép forrása |
A
biztonságos internetre való tanításban kétségtelenül legfontosabb szerepe a
szülőnek és a pedagógusnak van. Egyáltalán nem mindegy azonban, hogy ezek a
felnőttek milyen információkkal tudással rendelkeznek, és mindezek alapján a
tűrés, tiltás, tanácsadás stratégiái közül melyikkel milyen arányban élnek. A
kérdés az, hogy valójában ott van-e a szülői, pedagógiai támogatás és mediáció?
Minden
kornak – korszaknak, évtizednek megvoltak a sajátos problémáik az elektronikus
kommunikáció terén, az ifjúsági korosztály tekintetében: előbb a film- és
televízió-abúzussal kapcsolatosan, majd a magnetofon illetve a walkman, a video
és az elektronikus játékok túlzott használata vetett fel aggályokat. A
későbbiekben ez folytatódott a személyi számítógépek, mobiltelefonok, internet
használata során. De hát valójában ezek a problémák illetve az ehhez hasonlók
már korábban is megfigyelhetők voltak.
Számomra
a gyerekek esetében az addikció fogalma könnyebben azonosítható azzal a
folyamattal, amelyet online takarni akar, mivel az olyan kényszerítő
erejű cselekvés és megrögzött elkötelezettség bizonyos tevékenységgel
kapcsolatban, amelyek a személyre - és többnyire környezetére is - káros
következményekkel járnak.
Gyakran nehéz különbséget tenni életmód és valódi függőség között. Egy
biztos, hogy olyan területről, betegségről (?) van szó, amely további kutatást
igényel.
Szakirodalom:
Buda Béla
(2001): Az elektronikus kommunikációs kultúra árnyoldalai? Aggályok és
tények az internet és a mobiltelefon visszaélő ill. túlhasználatával
kapcsolatban. In: Nyíri Kristóf (2001): A 21. századi kommunikáció új
útjai: Tanulmányok. MTA Filozófiai Kutatóintézete, Budapest
Demetrovics Zsolt, Koronczai Beatrix (2010): Az internet árnyoldala: problémák és függőség. In: Oktatás-Informatika 2010/1-2. szám
Eu Kids Online II. (2011): Nemzetközi kutatás a gyerekek internethasználati szokásairól, a kockázatokról és veszélyekről. http://ithaka.hu/eu-kids-online/
Eu Kids Online II. (2011): Nemzetközi kutatás a gyerekek internethasználati szokásairól, a kockázatokról és veszélyekről. http://ithaka.hu/eu-kids-online/
Koronczai
Beatrix (2013): A problémás internethasználat és internetfüggőség mérése,
valamint személyiségpszichológiai jellemzői. Doktori disszertáció, Budapest
Szathmáry
Zoltán (2011): Bűnözés az információs társadalomban. Doktori értekezés,
Budapest
Az internet számtalan lehetőséget kínál. Könnyebbé teszi életünket a mindennapokban. Kinyitja előttünk a világot, rengeteg információt, segítséget nyújt. A számos előny mellett, túlzott használatának vannak veszélyei.
VálaszTörlésVajon tényleg az internetfüggőség korunk gyorsan terjedő betegsége? Lehet egyáltalán betegségként kezelni ezt a függőségi viszonyt, mely az internet-felhasználó és az internet nyújtotta virtuális világ között alakul ki? Nem tudjuk, hiszen fentebb választ kaphattunk arra, hogy még a szakterület képviselői között sincs e téren egyetértés. A jelenség megnevezésében sincs egy általánosan elfogadott szakvélemény, így az alábbi kifejezések, mint például internet addikció, online addikció, internet abúzus, internetfüggőség, problémás internethasználat, stb. közül bármelyiket használhatjuk a „kór” leírásához.
A blogbejegyzésben több fogalmat, meghatározást is olvashatunk az internetfüggőségre, illetve típusaira. A típusmeghatározások közül, Koronczai Beatrix disszertációjában olvasható leírás az, amivel a legjobban szimpatizálok, vagyis, hogy a kutatók két típusra osztották a problémás internethasználatot. Az egyik a specifikus, mely egy bizonyos funkció túlzott használatát jelenti, a másik pedig a generalizált, mely az internet multidimenzionális túlhasználata.
A bejegyzésben olvashatjuk, hogy az a személy tekinthető internetfüggőnek, akinek az életében a túlzott internethasználat már komoly kapcsolati, párkapcsolati, családi vagy egészségügyi problémákat okoz, illetve teljesítményromlást okoz a munkában vagy a tanulásban. Ennek elkerülése vagy a már kialakult függőségi viszony megszüntetése érdekében fontos és komoly feladata van a szülőknek, a pedagógusoknak, az iskolának. De mit is tehetünk? Mi lenne a helyes megoldás? Igaz, hogy a szakterület képviselői sok dologban nem értenek egyet, de abban biztosan igen, hogy megoldást kell találni a perevencióra. A szülőnek nagy felelőssége van abban, hogy a gyermeke hova és hány évesen jelentkezik fel először (persze, ezt csak egy bizonyos korig lehet kontrollálni). Valóban elgondolkodtató az az adat, miszerint a megkérdezett 9-10 éves gyerekek 38%-a rendelkezik saját profillal közösségi oldalakon. A biztonságos internethasználat megtanításában egyaránt szerepe van a szülőnek és a pedagógusnak is. Gondolok itt a helyes példamutatásra, tanácsadásra, aminek legfőbb alapja a bizalom. Nem szabad tiltani, mert azzal ellenkező hatást érhetünk el, hiszen titokban bármikor, bárhova fel tudnak jelentkezni a gyerekek. Fontos, hogy tisztában legyenek azzal, hogy szüleiktől, tanáraiktól bátran kérdezhetnek, így megóvhatjuk őket az internet nyújtotta veszélyektől, káros hatásoktól.
A bejegyzés írója egy nyitott kérdéssel zárja ezt a témát, miszerint egyáltalán van-e szülői, pedagógiai támogatás és mediáció. Én személy szerint nagyon remélem és bízok benne, hogy van.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésMindenki ismeri azt a régi népi mondást miszerint a bor kis mennyiségben gyógyszer, nagy mennyiségben azonban méreg. Életünkben a minket körülvevő dolgok, jelenségek nagy részére igaz is lehet ez az állítás. Az ember szinte mindent fel tud használni a saját és közössége javára, ugyanakkor amennyiben túlzásba esik, az már mind önmaga, mind a környezete számára káros és romboló lehet.
VálaszTörlésTalán hasznos lehet annak a meghatározása, hogy az internet esetében hol is van az a határ, ahol a hasznosságból káros szenvedély lesz. Ugyanakkor ez korántsem olyan egyszerű feladat, mint amilyennek az elsőre tűnhet, ugyanis az internet mára a mindennapi életünk szerves része lett. Az elmúlt években az internet vált az információáramlás egyik legfontosabb, de mindenek felett a leggyorsabb csatornájává. Aki nem követi az online hírfolyamot, gyakran akár a leghétköznapibb beszélgetésekben is kívülállónak érezheti magát. Ráadásul számos olyan foglalkozást is találunk, ahol az internet rendszeres, vagy szinte folyamatos használata nélkülözhetetlen a minőségi munkavégzéshez. Vagyis azt látjuk, hogy társadalmunk elvárja tagjaitól az internethasználatban való jártasságot.
A szerzőnek teljes mértékben igaza van abban, hogy nem lehet elvárni a teljes önmegtartóztatást az internet terén, hiszen az a mindennapi életből, eseményekből való fokozatos el- és lemaradást eredményezné. Ugyanakkor, mint minden esetben, itt is a MÉRTÉKLETESSÉG és a digitális TUDATOSSÁG a legfontosabb szempont! Ezt pedig - mint az élet más területein is - elsősorban az otthoni szülői, és az iskolai nevelés tudja megalapozni.
Az iskolai nevelés szempontjából azért is kiemelten fontos a helyes internethasználat megtanítása, mert a felsőfokú tanulmányok során mindenféleképpen, de egyre inkább már a középfokú oktatásban is az interneten elérhető információforrásokra alapozva történik a tudásátadás. Ezért is fontos, hogy az oktatók olyan módszerekkel ismertessék meg a tanulókat, amely lehetővé teszi az internetben rejlő előnyök kihasználását. Közben természetesen várják el, és biztosítsák lehetőséget arra is, hogy a tanulók más alternatív információforrásokat is használjanak az iskolai feladataik elkészítése során. Ennek elsődleges területe a csoportban történő munkavégzés lehet, hiszen az ilyen feladatok során nem az individuális, információgyűjtő és feldolgozó tevékenységek kerülnek előtérbe, hanem közös gondolkodás, és a kooperatív munkavégzés.
Véleményem szerint ezért pedagógusként az elsődleges feladatunk azoknak az internet felhasználási módoknak a megtalálása, és az oktatásba történő szerves beépítése, amelyek olyan készségek, képességek, kompetenciák fejlesztését segítik a tanulók esetében, amelyekre életük során nagy szükségük lesz, mint például a szükséges információ megtalálása, annak szűrése és értelmezése, feldolgozása.
Ugyanakkor azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az internethez köthető jelenségek egy fokozatos átalakulási folyamatot jeleznek. Mivel a következő években a technológia további gyors fejlődése várható, ezért arra számíthatunk, hogy az internethasználat és a hozzá köthető jelenségek csak tovább fognak erősödni. Ezért a felnőtt világnak (mind szülőként, mind akár pedagógusként) fontos megtalálnia azokat az eszközöket, amikkel segítheti a felnövekvő generációkat abban, hogy az internetet valóban a saját hasznukra tudják fordítani.
Kétségkívül a jelen egyik fő slágersárkánya a számítógép- és internetfüggőség. Talán azért olyan élesek a fogai és a karmai, mert a Változó Világ okozta félelmek mind összefüggésbe hozhatók vele.
VálaszTörlésA technika fejlődik és terjed, a világ globalizálódik – és ez beláthatatlan változásokat okoz az életünkben. Átstrukturálódik a munkaerőpiac, a gazdaság, új kompetenciákra van szükség, egymást érik a technológiai felfedezések… A technofóbia egy része némi információval puhítható, de egy másik része mélyebb ennél - és nagyon is emberi.
A gyermekek, fiatalok egy olyan világra szocializálódnak, amelyet valójában mi sem értünk, és bejósolni sem tudjuk a tendenciák kifutását. Hogyan tudnánk segíteni nekik, miközben mi is tele vagyunk félelmekkel? Érezzük a technika előnyeit, de… Lesz-e ránk szükség? Képesek leszünk-e a változó követelményeknek megfelelni? Miből fogjuk eltartani a családunkat, ha a most féltett - lényegesen jobb IKT-kompetenciákkal rendelkező fiatalok – belépnek a munkaerőpiacra? Hogy segítsünk, ha nem értjük a nyelvüket, és mintha másik világban élnének? Ha bele is tanulunk ebbe a világba, az elég-e ahhoz, hogy megértsük azokat, akik „benne élnek”?
A gyerekek élete eddig viszonylag kontrollálható volt, míg az iskola-különórák és a szülői ház között mozogtak. Az, hogy az Interneten milyen tartalmakat ér el és hoz létre, azt nem, vagy alig lehet követni. A hierarchikus, kontrolláló, a „megmondó” szülő- és pedagógusszerep már kezd feloszlani a gyermekközpontú alternatív- és reformpedagógiai irányzatok megjelenése óta, de véleményem szerint érezhető egy erősödőben lévő „restaurációs” folyamat is, a változó világ eddigi tendenciáitól megriadt társadalom konzervativizmusa. Míg e két irányzat küzd egymással a gyerekek feje felett, ők próbálják felfedezni a saját világukat, és rövidesen felnőnek. És ők már el se tudják képzelni, milyen volt számítógép nélkül élni.
A változás állandó, és mindig vívódások, kétségek kísérik. Minden kornak megvolt a maga „slágersárkánya”. És bár újabb és újabb sárkányfejek jelenhetnek meg, szerintem mind egyazon sárkányhoz tartozik. Akár a Hydra, ha levágjuk egy fejét, visszanő többedmagával. A szívét – az emberi psziché működését - kell megértenünk, és akkor rájövünk, hogy az egész sárkány a félelmünkből és nem-tudatosságunkból nyeri erejét.
Ha győzni akarunk, meg kell állnunk egy pillanatra, és belegondolni, hol a társadalmi és egyéni, lelki problémák eredője. A világ változik, de változik-e az emberi psziché? Tánctanuláskor mindig a „kályhától” indulunk, és bármikor visszatérhetünk oda. Ha elfelejtjük, hova indultunk, eszünkbe jut, ha visszamegyünk oda, ahonnan felpattantunk.
Konstruktív tevékenységek válhatnak emberek keresztjévé. Kémiai vegyületek vehetik át az irányítást. Mind mélyén ugyanaz a sárkányszív dobog. Önbizalomhiány, szeretetnélküliség, megtartó kapcsolatok hiánya, diszfunkcionális család, gyökértelenség, identitásproblémák, unalmas, motiváció nélküli élet, stressz, folyamatos túlzott elvárások miatti szorongás, önelfogadás hiánya, másság érzete (nem illünk bele az átlagba, nem fogadnak el, nem értenek meg, nem értékelnek bennünket), „nem vagyok elég …”
Mind próbálunk kapaszkodni valamibe, ami pillanatnyilag enyhíti a fájdalmunk… És az történetesen lehet akár a számítógép is…