A videoban bemutatásra kerülnek az oktatástechnikai eszközök generációi. Ezután meghatározásra kerül az iskola új funkciója a web2 világban. A video célja figyelemfelhívás az iskola új funkcióival kapcsolatban, és gondolatébresztés az iskola új tevékenységeinek átgondolására az új funkcióknak való megfelelés érdekében.
2014. május 25., vasárnap
Tananyagfejlesztés, web2
A videoban bemutatásra kerülnek az oktatástechnikai eszközök generációi. Ezután meghatározásra kerül az iskola új funkciója a web2 világban. A video célja figyelemfelhívás az iskola új funkcióival kapcsolatban, és gondolatébresztés az iskola új tevékenységeinek átgondolására az új funkcióknak való megfelelés érdekében.
2014. május 23., péntek
Pedagógus motiváció
Pedagógus 2.0
Motivációs, információs slide pedagógusok számára arról, hogyan tudják fejleszteni pedagógiai identitásukat web2-es alkalmazásokkal. Miért fontos ez? Az információs társadalomban a régi pedagógus szerepe bizonytalanná vált. A régen hatékonynak bizonyuló eszközök, módszerek már nem hatékonyak, eredménytelenek. Szükséges tehát tanári kompetenciánk, módszereink fejlesztése, hogy hatékony módszerekkel, az információs társadalom eszközeivel ismét közel kerüljünk diákjainkhoz.
2014. május 16., péntek
Az e-book
http://www.slideshare.net/melindaboke/az-e-book
A folyamatosan meg-megújuló technikának köszönhetően egyre több és több elektronikus eszközt kaphatunk kézhez. Íme egy a jelenlegi "technikarengetegből": az e-book, más néven e-könyv. Hogy miért jó, melyek a mellette és ellene szóló egyszerű érvek, hogy mik a tulajdonságai, s miben különbözik más technikai eszköztől... az előadásomból kiderül!
Kellemes olvasást és hallgatást kívánok!
Bőke Melinda
http://www.slideshare.net/melindaboke/az-e-book
A folyamatosan meg-megújuló technikának köszönhetően egyre több és több elektronikus eszközt kaphatunk kézhez. Íme egy a jelenlegi "technikarengetegből": az e-book, más néven e-könyv. Hogy miért jó, melyek a mellette és ellene szóló egyszerű érvek, hogy mik a tulajdonságai, s miben különbözik más technikai eszköztől... az előadásomból kiderül!
Kellemes olvasást és hallgatást kívánok!
Bőke Melinda
2014. május 15., csütörtök
Osztálytermi dilemmák, digitális megoldások?
Osztálytermi dilemmák, digitális megoldások?
http://www.slideshare.net/rebekadorottyamozessy/mozessy-eszkozok-pedagogusoknak
Prezentációm gyakorló pedagógusoknak szól. Olyanoknak, akik azt érzik, hogy a diákoknak már "többre" van szükségük. Akik "ki szeretnék nyitni" az osztálytermet, mert azt érzik, hogy a diákoknak több ingerre lenne szüksége, mint amit ők meg tudnak adni nekik.
A felmerülő igényekre, problémákra gyakran vannak már megoldási alternatívák a technika világában. Ezeket igyekeztem csokorba gyűjteni.
A „Kifordított tanterem”
Az iskolák világát az elmúlt
évszázadokban, évezredekben három fő paradigma uralta:
az ismeretátadás, a szemléltetés, és a cselekvés pedagógiája. Mindháromhoz társul
egy jellegzetes módszertan. Könnyen beazonosíthatjuk, hogy például a frontális
oktatás, a kivetítőn való bemutatás, vagy a természetismeret órán való
kertészkedés melyek sajátja. A konstruktivizmus, vagy a
konstruktivista pedagógia nem módszertanában, hanem szemléletében tér el a
korábbi paradigmáktól, melyek mindegyike arra épít, hogy a tanár a tudás
birtokosa, amelyet átad a diákoknak,
akik azt elsajátítják. A
konstruktivizmus ezzel szemben arra hívja fel a figyelmet, hogy a diákok nem átveszik
a tudást, hanem létrehozzák, konstruálják azt. (Nahalka, 2006) Képi nyelven szólva ezt úgy
tudnám megfogalmazni, hogy a pedagógus mutassa meg az építőkövek lelőhelyét, segítsen belőle darabokat letörni, a tömböket faragni, adjon habarcs-alapanyagot – de ne ő
végezze az építőmunkát, és a megépült konstruktum ne a saját építményének pontos
mása legyen. Ehhez pedig használja nyugodtan az eddigi oktatási módszereket (akár
beértve a frontális magyarázatot is), válassza azt, ami a legjobban segíti a
tanulókat ahhoz, hogy végbemehessen bennük a valódi, értő és elemző tanulás.
E négy paradigma nyomán érdemes
gondolkozni az új eszközökről és módszerekről - amelyek az elmúlt száz évben egyre nagyobb számban jelennek meg. Melyik
mennyire hatékony a fenti paradigmák tükrében? Vajon én melyik paradigma
szerint választok eszközöket és módszereket?
A „blended learning” a modern
technikai eszközöket használja fel a tanulást legjobban segítő
oktatásmódszertannal kiegészítve. A „kevert oktatás” lényege, hogy
osztálytermi, hagyományos oktatási módszereket és eszközöket, valamint
elearninget egyaránt alkalmaz. Hiszen az Internetet a tanulók szívesen használják
információgyűjtésre, a multimédiás oktatóanyagok sokkal színesebbek, érdekesebbek,
látványosabbak és kifejezőbbek lehetnek, mint amire egy pedagógus a tábla
előtt, krétával a kezében képes lehet. Ugyanakkor nem szakít a hagyományos oktatási
keretekkel, sőt. Fontosnak tartja a személyes kapcsolatokat, a tanár-diák
viszonyt, és a diákok nem csak virtuális együttműködésének lehetőségeit. Az
elearning bevezetésével éppen az osztálytermi folyamatokat támogatja, hiszen
így marad elegendő idő arra, amire az igazán jó: a személyességre, a közös
gyakorlásra, a fennmaradó kérdések megbeszélésre, a kompetenciafejlesztésre.
Így az „azért tartok inkább frontális órát, mert túl sok az anyag”- probléma
feloldásra kerülhet. A „kifordított tanterem”
kifejezés gyakran kapcsolódik a „blended learning”-hez a cikkekben. E kifejezés
arra utal, hogy „kifordítsa a tantermet”, azaz a megszokott, „az iskolában elsajátítod
az anyagot, otthon begyakorlod” modell helyett a tanulás terepét kiterjeszti az
osztálytermen kívülre, akár a tudásátadás történhet otthon is, miközben az így
felszabaduló időben az iskola a tananyag elmélyítésének, begyakorlásának lehet
a terepe.
A „blended learningnek”, és a „kifordított”
tanteremnek („flipping classroom) fő szószólója Salman Khan, a Khan Academy
alapítója, aki 2011 márciusában a TED-en tartott előadásában felvázolta
vízióját. Ha a tanulók házi feladatként néznék meg a részletes, prezentációval
és előadással kísért tanári magyarázatokat, az osztályteremben a kérdésekre és
a gyakorlásra sokkal több idő jutna. Így az egyes anyagrészeket a tanulók
egyénre szabottan sajátíthatnák el. A módszer hatékonyságát Los Altosban, a
matematikaoktatásban, 5. és 7. osztályosokon ki is próbálták (Khan, 2011)
Fontos azonban végiggondolni,
amikor „kifordított osztályterem” eszköztárával szeretnénk tanítani, hogy az
adott témakörhöz milyen sorrend a leghatásosabb, nem túl nehéz, vagy más
jellegű-e a tananyag ahhoz, hogy a diákok azt otthon sajátítsák el. Erre hívja
fel a figyelmet a „visszafordított osztályterem” c. cikk.
Az oktatásban tehát
felhasználhatunk már meglévő, más pedagógusok által feltöltött tananyagokat. Érdemes
körülnézni, hogy a következő anyagrészhez nincs-e már fent az interneten valami
kész segédanyag, mivel a „blended learning”, vagy „kifordított iskola” koncepciója
igen népszerű mostanában. A keresőprogramokkal témára keresve, vagy a videó- és
prezentációmegosztókon is találhatunk anyagokat. Érdemes lehet megnézni pl. a
Sulinetet is, ha nem is komplett oktatóanyagokat, de tananyagokat találhatunk
rajta.
Érdemes megnézni jó gyakorlatként
egy gyömrői informatikatanár, Tusorné Fekete Éva prezentációját, melyben beszámol
arról, hogy iskolájában miként vezette be az új tanulási modellt, és készített
egy kutatást a hagyományos és „blended learning”-gel tanított diákjai között
egy kutatást, melyből természetesen a „blended learning” kerül ki győztesként.
Kicsit bővebben azonban egy nagyon
értékes kezdeményezést szeretnék bemutatni.
Az OTP Fáy András Alapítvány
támogatásával most tavasszal másodszor jöhetett létre egy tudományvizualizációs
vetélkedő középiskolás diákok számára, melyen tudományos témájú, max. 5 perces
mozgóképes anyagokkal nevezhettek három fős diákcsapatok pedagógus
közreműködésével. A feltöltött videók „like”-ok alapján kerültek a döntőbe. A kezdeményezés
címe Tudásfeltöltés, melyet itt lehet megtekinteni: http://www.tudasfeltoltes.hu/
A nyertes csapatok értékes nyereményekhez
juthattak (technikai eszközök, képzések a diákok számára, kutatódiák tábor,
stb.), de az igazi értéke, hogy rengeteg videó került az oldalra. A létrehozásuk
is egy nagyon értékes, pedagógiai, szaktárgyi folyamat volt, nem is beszélve a
technikai eszközök használatáról, valamint arról, hogy ezáltal hozzájárultak
egy közös tudásmező gyarapításához, értéket teremtettek, amelyet bárki megtekinthet
az oldalon.
Az így felkerült anyagokat a
pedagógusok felhasználhatják, így a diákok a „egymástól” tanulhatnak. A
felvételekben szereplő diákok azt hiszem, mind a négy paradigmának legjavát
használhatták fel – tudást sajátítottak el és konstruáltak, mások számára szemléltették,
cselekedve tanultak, de mivel minden kísérlet megismételhető, bárki utánuk
csinálhatja.
A technikai eszközökben nagy az
erő – különösen, ha az kortárshatással társul, ami a középiskolások számára
kiemelt jelentőségű, és a vetélkedő inspirációul szolgálhat az iskoláknak. És
ki tudja, lehet, hogy lesz folytatása a kezdeményezésnek.
Felhasznált és ajánlott irodalom:
Nahalka István (2006): A tanulás pedagógiai értelmezése. In:
Uő. (szerk.): Hatékony tanulás, ELTE PPK, URL: http://mek.niif.hu/05400/05446/05446.pdf (Utolsó letöltési dátum: 2014. 05.15.)
Salman Khan (2011): Let’s use video to reinvent education, http://blog.ted.com/2011/03/09/lets-use-video-to-reinvent-education-salman-khan-on-ted-com/
(Utolsó letöltési dátum: 2014. 05. 15.)
Nádori Gergely (2013): A
visszafordított osztályterem, URL: http://tanarblog.hu/vezercikk/3656-a-visszaforditott-osztalyterem,
Tanárblog (Utolsó letöltési dátum: 2014. május 15.)
Tusorné Fekte Éva (2013): Blended
learning és a kifordított osztályterem, URL: http://www.slideshare.net/sulinetingrid/tusorne (Utolsó letöltési dátum: 2014. május 15.)
ONLINE FOGALOMTÉRKÉP
http://www.slideshare.net/melindaboke/online-fogalomtrkp-by-melinda-bke
Az alábbi prezentációmat az online fogalomtérképről készítettem. Célom az volt, hogy megmutassam, mit is takar a fogalomtérkép neve, megosztom benne mind a magyar, mind az angol definíciót. Részletezem a fogalomtérkép típusait, ábrákkal tarkítottam a prezentációt, hogy szemléletesebbé és értelmezhetőbbé válhasson mindenki számára.
Fontosnak tartottam, hogy a manapság felmerülő "térkép" típusokat rendszerezzem, így gyors összehasonlítást is olvashatunk benne: a fogalomtérkép definíciója és magyarázata mellé helyezem a gondolattérképet, valamint az elmetérképet.
Végül kitérek arra, miért fontos és érdemes használni ezt a digitális eszközt, miben segíti az oktatásunkat, hogyan facilitálja a tanulók tanulását. Bízom benne, hogy sikerül meggyőznöm a hallgatóságot/az olvasókat arról, hogy ez az új technológiai eszköz mennyire hatékony segítség lehet oktatásunk mindennapjaiban!
http://www.slideshare.net/melindaboke/online-fogalomtrkp-by-melinda-bke
Az alábbi prezentációmat az online fogalomtérképről készítettem. Célom az volt, hogy megmutassam, mit is takar a fogalomtérkép neve, megosztom benne mind a magyar, mind az angol definíciót. Részletezem a fogalomtérkép típusait, ábrákkal tarkítottam a prezentációt, hogy szemléletesebbé és értelmezhetőbbé válhasson mindenki számára.
Fontosnak tartottam, hogy a manapság felmerülő "térkép" típusokat rendszerezzem, így gyors összehasonlítást is olvashatunk benne: a fogalomtérkép definíciója és magyarázata mellé helyezem a gondolattérképet, valamint az elmetérképet.
Végül kitérek arra, miért fontos és érdemes használni ezt a digitális eszközt, miben segíti az oktatásunkat, hogyan facilitálja a tanulók tanulását. Bízom benne, hogy sikerül meggyőznöm a hallgatóságot/az olvasókat arról, hogy ez az új technológiai eszköz mennyire hatékony segítség lehet oktatásunk mindennapjaiban!
2014. május 14., szerda
A Konnektivizmus
A konnektivizmus
I. a. A konnektivizmus fogalma, definíciói
A konnektivizmus szó a latin eredetű connecto (connectere, connexi, connexus) igéből származó főnév, az ige eredeti jelentése: csatol, egyesít, egybefoglal. Az angol ’connect’ szó (jelentése: kapcsol, összekapcsol) is e latin kifejezésből eredeztethető. A fogalom eredete George Siemenstől és Stephen Downes-től eredeztetheztő. Az összekapcsolni igéből kiindulva eljuthatunk a háló fogalmáig, amely fogalomba ma már beletartozik az információs technológia világhálója is. A konnektivizmus nem más, mint egy tanuláselmélet. Alapját nevéből kiindulva találjuk meg: a konnektivizmus egy HÁLÓZATALAPÚ tanuláselmélet. A társadalom egy csoportja megkérdőjelezi a hálózatalapúságot, s azt a tényt, miszerint valóban tanuláselméletről beszélhetünk konnektivizmus alatt. Kulcsár Zsolt egy kerekasztal-beszélgetés során a következő definíciót alkalmazta a konnektivizmusra: „a hálózatelméletek pedagógiában való alkalmazása”. Forgó Sándor így beszél az e-Learningről, ami magyarul hálózatalapú tanulás: „Tanulóközpontú, irregulárisan szerveződő tanulási forma, mely a tanuló autonómiáján és spontán tudáscserén alapulva már nem hierarchikus, hanem sokirányú, decentralizált és sokcsatornás; a kollaboratív tanulásra ösztönözve kibontakoztatja a tanulói kreativitást.” (Forgó, 2005)
Azért, hogy teljes valójában megértsük a konnektivizmus lényegét, a legalacsonyabb szintű fogalmakig kell lebontanunk azt. Végül fontos, hogy kitérjünk arra is, valóban tanuláselméletről beszélhetünk-e, melyek a mellette („pro”) és ellene („contra”) szóló érvek. A továbbiakban eszerint vizsgálódom.
I. b. A konnektivizmus kialakulását elősegítő mechanizmusok
A konnektivizmus, amint már említettem, nagyvonalakban egy hálózatalapú tanuláselmélet. A „hálózatalapú” szót szükségesnek tartom megmagyarázni, hogy megértsük, hogyan jutott el az oktatás addig a pontig, hogy mára nagyon lényegessé vált a hálózatok rendszere. 1957 nem csak a forradalmak miatt fontos, amikor a társadalmak újraszervezték önmagukat a két világháború borzalmai után, hanem azért is, mert ekkorra tesszük annak időpontját, amikor az újkori globalizálódás elkezdődött. Ebben az évben lőtte fel Oroszország az űrbe az első Szputnyikot, ami a világra, főként a technológia világára nagyon markáns hatással volt. Fellendült a közlekedés-, és repüléstechnika, a fejlett információs - és kommunikációs technológia, a műholdas adásvétel, robbanásszerűen indult meg a számítástechnikai fejlődés, s ezen belül a hálózatok, az Internet alakítása. Ezek az információs technológiai fejlődések természetesen erőteljesen érintették az oktatási szférát. Az „információs társadalom”, mint új „egyed”, megszületett. Az oktatási hatásokat vizsgálva rátalálunk a digitális eszközök megjelenésére, elterjedésére: az Internet adta lehetőségek megváltoztatták az információszerzési stratégiákat. Lehetőségeket adtak új tanulási formák kialakítására, alkalmazására: például a Computer Based Learning (CBL) alkalmazására, ami gyűjtőfogalma minden számítógéppel támogatott oktatási, képzési, tanulási formára (ezen belül jelen van a CAL /Computer Aided Learning=számítógéppel segített oktatás/ és a CBL /Computer Based Learning=számítógép általi ismeret elsajátítás, többoldalú megjelenítés/). Lehetőség nyílt a Web Based Learning alkalmazására, ahol kilépünk a konkrét lokális környezetből az internet által, illetve az e-learning használatára, amely „… Olyan számítógépes hálózaton elérhető nyitott – tér- és időkorlátoktól független – képzési forma, amely a tanítási-tanulási folyamatot megszervezve hatékony, optimális ismeretátadási, tanulási módszerek birtokában a tananyagot és a tanulói forrásokat, a tutor-tanító kommunikációt, valamint a számítógépes interaktív oktatószoftver egységes keretrendszerbe foglalva a tanuló számára elérhetővé teszi.” (Forgó, 2005) Így született meg, ezen információs technológiai haladások mentén a hálózat alapú tanulás elmélete, a konnektivizmus.
I. c. A konnektivizmus tárgya, elemei
A felgyorsult világ, az információs technika vívmányainak újdonságainak megjelenése új tempót diktál az oktatásban is. Ez a tempó új tanulási szemlélet megjelenésével jár együtt. A konnektivizmus a felgyorsult információs világ szemlélete. Segíti megszűrni, szelektálni az információkat, így biztosítja a fontos információkat a tanuló számára, s a felesleges tartalmakat negligálja. A konnektivizmus hálózati mintázatokat ismer fel és elemzi, értelmezi őket. Nem csak személyek között képez értelmezést, de személyen belül, az agyi struktúrákban is tudáshálót alkot: a tudáshálók csomópontjai valamilyen szemantikai egységek, s azok között asszociatív kapcsolatok jönnek létre. Nem lineárisan szerveződik. A tanulás ezen elmélet alapján inkább informális keretek között valósul meg. Információszerzésre leginkább a felfedeztetéses módszert említi jellemzőként az oktatás. Web 2.0 típusú alkalmazások használatára épülnek a konnektivizmus módszerei, amely alkalmazások a tanulás-tanítási folyamat során a következő tevékenységek megvalósítását facilitálják: reflexió, közösségi terek használata, közösségi tartalomfejlesztés, tartalomaggregálás , inspiráció. A konnektivizmust nevezhetnénk interdiszciplináris tanuláselmletnek is, hiszen az azt létrehozó diszciplínák az informatika, a hálózatelméletek, valamint a pedagógia, melyeket korántsem mondhatunk nagyon közeli „rokonoknak” a tudományterületeken belül.
II. A konnektivizmus és a tanuláselméletek kapcsolata
II. a. A tanuláselméletek; a konnektivizmus helye a tanuláselméletekben
A tanulás szűkebb értelemben ismeretszerzést, tágabb értelemben a környezeti hatások következtében bekövetkező tartós és adaptív viselkedésváltozást jelenti. A tanuláselméletek a tanulás lehetőségeit, a jellemző és szétválasztó elemekre létrehozott elméleteket tartalmazzák. A tanuláselméletek közül négyet kívánok kiemelni, s néhány szempont alapján összehasonlítani. A behaviorizmus az ismeretátadásra fókuszál, melyben a tanuló jellemző tulajdonsága, feladata, hogy megjegyzi az ismereteket, csak befogadóként van jelen. A tanulás befolyásoló tényezői a jutalmazás és büntetés. Itt a memória csupán bevéséssel tárolja az információkat, ami ismétlések által jön létre. Tipikus tanulási helyzete a frontális oktatás, a feladatorientált tanulás. A kognitivizmus a második tanuláselmélet, melyben a jellemző tanulási mód a problémafelvetés, s ahol a tanuló feladata a strukturálás, modellezés. Befolyásoló tényezőként a tanuló fejében meglévő sémák jelennek meg. A memória kódolja, tárolja, s szükség esetén előhívja az információkat. Tipikus tanulási helyzete a kognitív tanuláselméletnek az érvelés, valamint a problémamegoldás. A harmadik tanuláselmélet a konstruktivizmus, melyben a tanulási mód alkotó, mikrovilágot létrehozó cselekvés. A tanulót befolyásolja belső motivációjának és elkötelezettségének állapota. Memóriája az előzetes tudást rekontextualizálja . A konstruktivista tanulás jellemző helyzetei a nyitott kimenetelű feladatok és esszék. Negyedik tanulási elméletként – melyet munkámban később megkérdőjelezek – a konnektivizmust említhetem. A konnektivista tanulási mód szemléletformáló hatást fejt ki, ahol a tanuló kapcsolatokat épít, asszociál, szintetizál. Befolyásolja a tanulást a kapcsolatok mélysége és erőssége. A memória adaptív mitázatokat hív elő és kreál. Jellemző tanulási helyzet a fogalomtérkép és összegző tanulmányok létrehozása.
II. b „… Lehet, hogy nem is tanuláselmélet?” Érvek és ellenérvek
A XXI. századra megváltoztak a tanítási-tanulási folyamatok. Mára a képességek, kompetenciák fejlesztését tűzte ki célul az oktatás, hasznos, alkalmazható, szituatív tudást kíván közvetíteni. A hálózatok adta lehetőségek biztosítják ehhez a nyílt teret, a korlátlan információ-hozzáférést. Jellemzővé vált a „life-long learning”, azaz az élethosszig tartó tanulás, az egyéni tanulási stratégiák, s megváltoztak a tanuló, és tanár szerepek is. A legerősebben érzékelhető ez a változás a konnektivizmusban, mint tanuláselméletben (vagy tanulási jellemzőben), ahol a tanár, a pedagógus inkább szemléletet formál, segítőként, s nem mint szervező vesz részt az oktatásban. Szintetizálni tanítja a tanulókat, hogy azok saját maguk által szervezett tanulási tempóban sajátíthassák el a tudásanyagot. Ezt a jellemzőt egy nagyon fontos „pro” érvnek gondolom, hiszen tovább megy, mint maga a konstruktivista látásmód, ámbár arra épül. Mégis a konnektivizmus szintetizálni tanítja a tanulót, ami a hasznos pedagógia vagy tanulás lényeges eleme. Minden pozitív jellemzője ellenére azonban konnektivizmust olyan jelzőkkel is illetik, mint „a szociális konstruktivizmus újragondolása”. Miért? A kostruktivizmus talán az egyik legelterjedtebb tanuláselmélet a XXI. században. A konstruktivizmus szociális konstrukcióját Vigotszkij hozta létre. Vigotszkij szerint a gyermek iskolai oktatásának szempontjából lényeges a szociális interakcióinak szerepéről az egyén kognitív konstrukciójára vonatkozóan beszélni. A tanár lényeges közege a fejlődésnek, de nem avatkozhat be közvetlenül a fejlődésbe. Kritikaként Pløn Verhagen így fogalmazott:
III. A konnektivizmus – sokadik olvasatra
Személyes véleményem a konnektivizmusról
Véleményem szerint a tanuláselméletekben nem egyszerű állást foglalni. Minél több véleményt, leírást, táblázatot olvasunk, annál több összefüggést és egyéni sajátosságot fedezünk fel. Az oktatásra folyamatos hatást gyakorol a világ, az információk áramlásának felgyorsulása. Ezzel nem könnyű felvenni a haladási tempót, de az oktatásnak is kötelessége, hogy a változásokkal lépést tartson. A konnektivizmus – több diasort, elmélkedéseket, véleményeket elolvasva – számomra egy szimpatikus nézőponttá vált. A szemléletformáló tanulási módot nagyon fontosnak tartom a tanítás-tanulás folyamatában. Úgy gondolom, a tanulók – legyen szó kisgyermekekről vagy felnőttként az oktatás világába visszatérő egyénekről – mindig, minden esetben önálló szubjektumok, saját gondolatokkal és érvekkel, de mindannyiuknak szüksége van a támogató, formáló magatartásokra. A konnektivista szemlélet nem kíván erőltetni semmilyen tudást, azonban formálja az elmében létrejövő kontextusokat, ezáltal létrejön egy többes nézőpont, ami alapján az egyén kreatívabb ítéletet, döntést képes meghozni. Nagyon fontosnak érzem azt a jellemzőt is, hogy megtanítja a tanulót szintetizálni. Úgy gondolom, az információáramlatok során nagyon nehéz kiszűrnünk azon információkat, amik valóban értékesek, és csak hosszú időbe telve tudjuk megállapítani, melyek azok a bázisok, amelyekre nincs szükségünk, s azoktól el kell tekintenünk. Azonban erős érveknek gondolom a kritikusok (Pløn Verhagen és Bill Kerr, valamint követőik) által megfogalmazott kritikákat is. Bizonyosan még nem elég kiforrott, erős a konnektivizmus „tanuláselmélet” jellege, s bizonyosan új elemet nem hozott az elméletek közé. A szemlélete viszont szerintem fontos, és lényeges, több annál, amit a konstruktivizmus leír, szemléletbeli különbség érzékelhető benne. Véleményem szerint egyelőre nem ítélhető meg, vajon a konnektivizmus a tanuláselméletek között helyet talál-e magának hosszú távon, vagy onnan kikerülve egyszerű szemléletmódként marad fenn a tanítás-tanulás folyamatának alakulásában. Támogatói köre minden bizonnyal sokat fog tenni azért, hogy a konnektivizmus önálló elméletként fennmaradhasson, s a magam részéről én ebben bízom.
Felhasznált irodalom:
http://halfanhour.blogspot.hu/2007/02/what-connectivism-is.htmlhttp://videotorium.hu/hu/recordings/details/3443,Konnektivista_tanulaselmelet_a_negyedik_oktatasi_paradigma_http://andragogiama12.blog.hu/2012/11/23/konnektivizmus_kontra_kollaborativ_tanulas_kontra_konstruktivizmus_a_pedagogiabanhttp://www.tenegen.eu/hu/category/network-learning/konnektivizmushttp://viczetimi.blogspot.hu/2012/04/halozatelmelet-oktatoi-alkalmazasa.htmlhttp://blog.ollejanos.hu/2011/01/27/konnektivista-uveggyongyok-2-a-didaktika-vara/http://www.slideshare.net/kulcsi/mi-a-konnektivizmus
Dr. Forgó Sándor: Az e-Learning fogalma. In: Hutter Ottó-Magyar Gábor-Mlinarics József: E-LEARNING 2005, Műszaki Könyvkiadó, 2005 Bill Kerr: Critique of connectivism, 2007
I. a. A konnektivizmus fogalma, definíciói
A konnektivizmus szó a latin eredetű connecto (connectere, connexi, connexus) igéből származó főnév, az ige eredeti jelentése: csatol, egyesít, egybefoglal. Az angol ’connect’ szó (jelentése: kapcsol, összekapcsol) is e latin kifejezésből eredeztethető. A fogalom eredete George Siemenstől és Stephen Downes-től eredeztetheztő. Az összekapcsolni igéből kiindulva eljuthatunk a háló fogalmáig, amely fogalomba ma már beletartozik az információs technológia világhálója is. A konnektivizmus nem más, mint egy tanuláselmélet. Alapját nevéből kiindulva találjuk meg: a konnektivizmus egy HÁLÓZATALAPÚ tanuláselmélet. A társadalom egy csoportja megkérdőjelezi a hálózatalapúságot, s azt a tényt, miszerint valóban tanuláselméletről beszélhetünk konnektivizmus alatt. Kulcsár Zsolt egy kerekasztal-beszélgetés során a következő definíciót alkalmazta a konnektivizmusra: „a hálózatelméletek pedagógiában való alkalmazása”. Forgó Sándor így beszél az e-Learningről, ami magyarul hálózatalapú tanulás: „Tanulóközpontú, irregulárisan szerveződő tanulási forma, mely a tanuló autonómiáján és spontán tudáscserén alapulva már nem hierarchikus, hanem sokirányú, decentralizált és sokcsatornás; a kollaboratív tanulásra ösztönözve kibontakoztatja a tanulói kreativitást.” (Forgó, 2005)
Azért, hogy teljes valójában megértsük a konnektivizmus lényegét, a legalacsonyabb szintű fogalmakig kell lebontanunk azt. Végül fontos, hogy kitérjünk arra is, valóban tanuláselméletről beszélhetünk-e, melyek a mellette („pro”) és ellene („contra”) szóló érvek. A továbbiakban eszerint vizsgálódom.
I. b. A konnektivizmus kialakulását elősegítő mechanizmusok
A konnektivizmus, amint már említettem, nagyvonalakban egy hálózatalapú tanuláselmélet. A „hálózatalapú” szót szükségesnek tartom megmagyarázni, hogy megértsük, hogyan jutott el az oktatás addig a pontig, hogy mára nagyon lényegessé vált a hálózatok rendszere. 1957 nem csak a forradalmak miatt fontos, amikor a társadalmak újraszervezték önmagukat a két világháború borzalmai után, hanem azért is, mert ekkorra tesszük annak időpontját, amikor az újkori globalizálódás elkezdődött. Ebben az évben lőtte fel Oroszország az űrbe az első Szputnyikot, ami a világra, főként a technológia világára nagyon markáns hatással volt. Fellendült a közlekedés-, és repüléstechnika, a fejlett információs - és kommunikációs technológia, a műholdas adásvétel, robbanásszerűen indult meg a számítástechnikai fejlődés, s ezen belül a hálózatok, az Internet alakítása. Ezek az információs technológiai fejlődések természetesen erőteljesen érintették az oktatási szférát. Az „információs társadalom”, mint új „egyed”, megszületett. Az oktatási hatásokat vizsgálva rátalálunk a digitális eszközök megjelenésére, elterjedésére: az Internet adta lehetőségek megváltoztatták az információszerzési stratégiákat. Lehetőségeket adtak új tanulási formák kialakítására, alkalmazására: például a Computer Based Learning (CBL) alkalmazására, ami gyűjtőfogalma minden számítógéppel támogatott oktatási, képzési, tanulási formára (ezen belül jelen van a CAL /Computer Aided Learning=számítógéppel segített oktatás/ és a CBL /Computer Based Learning=számítógép általi ismeret elsajátítás, többoldalú megjelenítés/). Lehetőség nyílt a Web Based Learning alkalmazására, ahol kilépünk a konkrét lokális környezetből az internet által, illetve az e-learning használatára, amely „… Olyan számítógépes hálózaton elérhető nyitott – tér- és időkorlátoktól független – képzési forma, amely a tanítási-tanulási folyamatot megszervezve hatékony, optimális ismeretátadási, tanulási módszerek birtokában a tananyagot és a tanulói forrásokat, a tutor-tanító kommunikációt, valamint a számítógépes interaktív oktatószoftver egységes keretrendszerbe foglalva a tanuló számára elérhetővé teszi.” (Forgó, 2005) Így született meg, ezen információs technológiai haladások mentén a hálózat alapú tanulás elmélete, a konnektivizmus.
I. c. A konnektivizmus tárgya, elemei
A felgyorsult világ, az információs technika vívmányainak újdonságainak megjelenése új tempót diktál az oktatásban is. Ez a tempó új tanulási szemlélet megjelenésével jár együtt. A konnektivizmus a felgyorsult információs világ szemlélete. Segíti megszűrni, szelektálni az információkat, így biztosítja a fontos információkat a tanuló számára, s a felesleges tartalmakat negligálja. A konnektivizmus hálózati mintázatokat ismer fel és elemzi, értelmezi őket. Nem csak személyek között képez értelmezést, de személyen belül, az agyi struktúrákban is tudáshálót alkot: a tudáshálók csomópontjai valamilyen szemantikai egységek, s azok között asszociatív kapcsolatok jönnek létre. Nem lineárisan szerveződik. A tanulás ezen elmélet alapján inkább informális keretek között valósul meg. Információszerzésre leginkább a felfedeztetéses módszert említi jellemzőként az oktatás. Web 2.0 típusú alkalmazások használatára épülnek a konnektivizmus módszerei, amely alkalmazások a tanulás-tanítási folyamat során a következő tevékenységek megvalósítását facilitálják: reflexió, közösségi terek használata, közösségi tartalomfejlesztés, tartalomaggregálás , inspiráció. A konnektivizmust nevezhetnénk interdiszciplináris tanuláselmletnek is, hiszen az azt létrehozó diszciplínák az informatika, a hálózatelméletek, valamint a pedagógia, melyeket korántsem mondhatunk nagyon közeli „rokonoknak” a tudományterületeken belül.
II. A konnektivizmus és a tanuláselméletek kapcsolata
II. a. A tanuláselméletek; a konnektivizmus helye a tanuláselméletekben
A tanulás szűkebb értelemben ismeretszerzést, tágabb értelemben a környezeti hatások következtében bekövetkező tartós és adaptív viselkedésváltozást jelenti. A tanuláselméletek a tanulás lehetőségeit, a jellemző és szétválasztó elemekre létrehozott elméleteket tartalmazzák. A tanuláselméletek közül négyet kívánok kiemelni, s néhány szempont alapján összehasonlítani. A behaviorizmus az ismeretátadásra fókuszál, melyben a tanuló jellemző tulajdonsága, feladata, hogy megjegyzi az ismereteket, csak befogadóként van jelen. A tanulás befolyásoló tényezői a jutalmazás és büntetés. Itt a memória csupán bevéséssel tárolja az információkat, ami ismétlések által jön létre. Tipikus tanulási helyzete a frontális oktatás, a feladatorientált tanulás. A kognitivizmus a második tanuláselmélet, melyben a jellemző tanulási mód a problémafelvetés, s ahol a tanuló feladata a strukturálás, modellezés. Befolyásoló tényezőként a tanuló fejében meglévő sémák jelennek meg. A memória kódolja, tárolja, s szükség esetén előhívja az információkat. Tipikus tanulási helyzete a kognitív tanuláselméletnek az érvelés, valamint a problémamegoldás. A harmadik tanuláselmélet a konstruktivizmus, melyben a tanulási mód alkotó, mikrovilágot létrehozó cselekvés. A tanulót befolyásolja belső motivációjának és elkötelezettségének állapota. Memóriája az előzetes tudást rekontextualizálja . A konstruktivista tanulás jellemző helyzetei a nyitott kimenetelű feladatok és esszék. Negyedik tanulási elméletként – melyet munkámban később megkérdőjelezek – a konnektivizmust említhetem. A konnektivista tanulási mód szemléletformáló hatást fejt ki, ahol a tanuló kapcsolatokat épít, asszociál, szintetizál. Befolyásolja a tanulást a kapcsolatok mélysége és erőssége. A memória adaptív mitázatokat hív elő és kreál. Jellemző tanulási helyzet a fogalomtérkép és összegző tanulmányok létrehozása.
II. b „… Lehet, hogy nem is tanuláselmélet?” Érvek és ellenérvek
A XXI. századra megváltoztak a tanítási-tanulási folyamatok. Mára a képességek, kompetenciák fejlesztését tűzte ki célul az oktatás, hasznos, alkalmazható, szituatív tudást kíván közvetíteni. A hálózatok adta lehetőségek biztosítják ehhez a nyílt teret, a korlátlan információ-hozzáférést. Jellemzővé vált a „life-long learning”, azaz az élethosszig tartó tanulás, az egyéni tanulási stratégiák, s megváltoztak a tanuló, és tanár szerepek is. A legerősebben érzékelhető ez a változás a konnektivizmusban, mint tanuláselméletben (vagy tanulási jellemzőben), ahol a tanár, a pedagógus inkább szemléletet formál, segítőként, s nem mint szervező vesz részt az oktatásban. Szintetizálni tanítja a tanulókat, hogy azok saját maguk által szervezett tanulási tempóban sajátíthassák el a tudásanyagot. Ezt a jellemzőt egy nagyon fontos „pro” érvnek gondolom, hiszen tovább megy, mint maga a konstruktivista látásmód, ámbár arra épül. Mégis a konnektivizmus szintetizálni tanítja a tanulót, ami a hasznos pedagógia vagy tanulás lényeges eleme. Minden pozitív jellemzője ellenére azonban konnektivizmust olyan jelzőkkel is illetik, mint „a szociális konstruktivizmus újragondolása”. Miért? A kostruktivizmus talán az egyik legelterjedtebb tanuláselmélet a XXI. században. A konstruktivizmus szociális konstrukcióját Vigotszkij hozta létre. Vigotszkij szerint a gyermek iskolai oktatásának szempontjából lényeges a szociális interakcióinak szerepéről az egyén kognitív konstrukciójára vonatkozóan beszélni. A tanár lényeges közege a fejlődésnek, de nem avatkozhat be közvetlenül a fejlődésbe. Kritikaként Pløn Verhagen így fogalmazott:
Véleménye szerint a tanuláselméletek feladata az instruktív szinttel való foglalkozás. A tanulás módja ellentétes az elméletekkel, mert a leírással szemben a tanulás „Mit?” és „Miért?” kérdéseivel foglalkozik. Bill Kerr így fogalmazta meg kritikáját a konnektivizmus „tanuláselméleti jellegével” szemben:„Nem tanuláselmélet, csupán pedagógiai nézőpont a képzésre.”
(Kerr, 2007)„Bár a technikának hatása van a tanulás körülményeire, de ami a tanuláselméletet illeti, nem hozott létre újat a már meglévő elméletekhez képest.”
III. A konnektivizmus – sokadik olvasatra
Személyes véleményem a konnektivizmusról
Véleményem szerint a tanuláselméletekben nem egyszerű állást foglalni. Minél több véleményt, leírást, táblázatot olvasunk, annál több összefüggést és egyéni sajátosságot fedezünk fel. Az oktatásra folyamatos hatást gyakorol a világ, az információk áramlásának felgyorsulása. Ezzel nem könnyű felvenni a haladási tempót, de az oktatásnak is kötelessége, hogy a változásokkal lépést tartson. A konnektivizmus – több diasort, elmélkedéseket, véleményeket elolvasva – számomra egy szimpatikus nézőponttá vált. A szemléletformáló tanulási módot nagyon fontosnak tartom a tanítás-tanulás folyamatában. Úgy gondolom, a tanulók – legyen szó kisgyermekekről vagy felnőttként az oktatás világába visszatérő egyénekről – mindig, minden esetben önálló szubjektumok, saját gondolatokkal és érvekkel, de mindannyiuknak szüksége van a támogató, formáló magatartásokra. A konnektivista szemlélet nem kíván erőltetni semmilyen tudást, azonban formálja az elmében létrejövő kontextusokat, ezáltal létrejön egy többes nézőpont, ami alapján az egyén kreatívabb ítéletet, döntést képes meghozni. Nagyon fontosnak érzem azt a jellemzőt is, hogy megtanítja a tanulót szintetizálni. Úgy gondolom, az információáramlatok során nagyon nehéz kiszűrnünk azon információkat, amik valóban értékesek, és csak hosszú időbe telve tudjuk megállapítani, melyek azok a bázisok, amelyekre nincs szükségünk, s azoktól el kell tekintenünk. Azonban erős érveknek gondolom a kritikusok (Pløn Verhagen és Bill Kerr, valamint követőik) által megfogalmazott kritikákat is. Bizonyosan még nem elég kiforrott, erős a konnektivizmus „tanuláselmélet” jellege, s bizonyosan új elemet nem hozott az elméletek közé. A szemlélete viszont szerintem fontos, és lényeges, több annál, amit a konstruktivizmus leír, szemléletbeli különbség érzékelhető benne. Véleményem szerint egyelőre nem ítélhető meg, vajon a konnektivizmus a tanuláselméletek között helyet talál-e magának hosszú távon, vagy onnan kikerülve egyszerű szemléletmódként marad fenn a tanítás-tanulás folyamatának alakulásában. Támogatói köre minden bizonnyal sokat fog tenni azért, hogy a konnektivizmus önálló elméletként fennmaradhasson, s a magam részéről én ebben bízom.
Felhasznált irodalom:
http://halfanhour.blogspot.hu/2007/02/what-connectivism-is.htmlhttp://videotorium.hu/hu/recordings/details/3443,Konnektivista_tanulaselmelet_a_negyedik_oktatasi_paradigma_http://andragogiama12.blog.hu/2012/11/23/konnektivizmus_kontra_kollaborativ_tanulas_kontra_konstruktivizmus_a_pedagogiabanhttp://www.tenegen.eu/hu/category/network-learning/konnektivizmushttp://viczetimi.blogspot.hu/2012/04/halozatelmelet-oktatoi-alkalmazasa.htmlhttp://blog.ollejanos.hu/2011/01/27/konnektivista-uveggyongyok-2-a-didaktika-vara/http://www.slideshare.net/kulcsi/mi-a-konnektivizmus
Dr. Forgó Sándor: Az e-Learning fogalma. In: Hutter Ottó-Magyar Gábor-Mlinarics József: E-LEARNING 2005, Műszaki Könyvkiadó, 2005 Bill Kerr: Critique of connectivism, 2007
2014. május 6., kedd
E-learning
az oktatásban és tanulásban
Bevezetés
A
blogbejegyzésem témájául az E-learning rendszert választottam. Korábbi
tapasztalataim alapján és különböző ismerőseim beszámolói és tapasztalatai
alapján írom le meglátásaimat.
Azt
gondolom, hogy a témaválasztás kifejezetten időszerű és aktuális, hiszen a
felsőoktatásban is egyre inkább teret nyert a távoktatás és azon belül is
nagyban támaszkodnak az internet biztosította lehetőségekre.
A
bejegyzés célja egy általános tájékoztatás arról, hogy mit is lehet tudni az
e-learningről. Mi is az az e-learning, kialakulása, előnyök, hátrányok és
felsőoktatási-felnőttoktatási aspektusai.
Az
E-learning mint kifejezés is a manapság oly divatos E betűs - internettel
kapcsolatba hozható - szavak csoportjába sorolható (pl. E-bolt).
Ha meg
akarom fogalmazni, hogy mit is jelent a fenti szó, akkor egy egységben kell
gondolkodnom, ami a számítógépes tudás és az emberi tudás egyfajta együttesét
alkotja.
Az
információs társadalom fejlődésével a élet szinte minden területén igény
mutatkozik a fejlesztésre.
Az
oktatás területén is rengeteg új lehetőséget nyújt a számítógép elterjedése így
kézenfekvő megoldás az oktatás és számítástechnika ötvözése.
Sokféle
megfogalmazás létezik, de nekem legjobban a következő megfogalmazás tetszett:
"Olyan
oktatási forma ami elektronikus úton valósul meg."
Az
e-learning 3 összetevője: Computer Based Learning, Web Based Learning, Distance
Learning.
Nagy
előnye, hogy költséghatékony és sok ember számára elérhető ráadásul rugalmas
tanulást tesz lehetővé.
Az
e-learning rövid története
Attól
függően, hogy milyen formában változott az emberek életkörülménye,
tulajdonképpen életre hívta az e-learninget, jóllehet, ez egy hosszú folyamat
eredménye volt. Alapjául azt lehet tekinteni, hogy milyen eszközökkel
helyettesítették a tömegkommunikációt. Ha ebből indulunk ki, akkor három
fejlődési szakasza van az e-learningnek.
Az első
szakasz az 1840-es évekre tehető, ekkor terjedt el a bélyegek használata is és
ezáltal a levelező oktatás. A
Nagy-Britanniában élő Isaac Pitman neve merül fel a korszakról szót ejtvén. Ő
volt, aki a gyorsírást oktatta.
1917-ig más országokban is megjelent a levelező oktatás:
Németországban
1856; Franciaországban 1877; Svédországban 1898, Amerikában 1891, illetve Ausztráliában 1914.
A második
szakaszban a tananyagot rádión
keresztül
juttatták el a diákokhoz. Ez a kísérlet is Nagy-Britanniából indult ki, de
korántsem
akkora
sikerrel, mint a levelező oktatás. Sokkal inkább a hagyományos képzési
módszerekkel
párhuzamosan,
azok kiegészítésére használták. 1927-ben volt az első kísérlet, a BBC
iskolarádiós
műsorok sugárzását tűzte műsorára. Természetesen ezt a módszert is átvették más
országok:
Franciaország 1937; Amerikai Egyesült Államok 1939; Ausztrália 1942;
Szovjetunió
1920-as évek, egyéb volt szocialista országok 1950-es évek, de sehol sem tett
szert
vezető szerepre az alternatív oktatási módszerek között.
A
harmadik szakasz az 1980-as évekre tehető, amikor a fejlett országokban
megjelenik a számítógéppel támogatott
oktatás (Magyarországon a 1990-es években). Ez a fajta oktatási mód új
lehetőségeket
nyit meg az oktatás, képzés területén, azáltal, hogy lehetővé teszi az eddig
csak
elszigetelten
alkalmazható eljárások immár együttesen történő felhasználását. A levelező
oktatás
csupán vizuális úton juttatta el a diákokhoz a tananyagot. A rádió útján
történő képzés
ezzel
szemben éppen, hogy vizuális élményt nem nyújtott, csak a hallásunkra
„összpontosított”.
A számítógép alkalmazásával lehetővé vált a többi érzékszervre történő
együttes
hatásgyakorlás anélkül, hogy ehhez különböző eszközöket kelljen felhasználnunk.
A
számítógép
ugyanis lehetővé teszi az audiovizuális eszközök egyszerre történő
alkalmazását.
Az
e-learning előnyei
Mivel
elektronikus úton történik a tananyag terjesztése, ezért rendkívüli módon
költséghatékony
Szabad
időbeosztás, hiszen a tanulás otthon történik, így akár munka mellett is
végezhető
Egyszerű
tárolás, hiszen a tananyagokat sokáig lehet megőrizni, azokat bárhogy rendezni,
variálni
Objektív
értékelés, hiszen mindenki ugyanazt tanulja, mindenkinek ugyanakkora
időkorlátja van az adott feladat elvégzésére és az emberi tényezőt ki lehet
zárni az értékelésből
Internet
hozzáféréssel tehát minden gépről elérhető ez az oktatási forma
országhatároktól függetlenül. Egyszerűbb a tanár számára az értékelés és nem
kell külön fogadóórákat tartani. Előny lehet a diákok számára, hogy nem kell
nagy plénum előtt megjelenniük ezért nem lesznek frusztráltak, megilletődöttek.
Az
e-learning hátrányai
Nincs
csoportos motiváció. Bizonyos tananyagokat könnyebb csoportban végezni és plusz
motivációt is jelent. Illetve szerintem általánosan igaz, hogy mindenkiben van
egy kis versenyszellem, ami a tanulás esetében is hasznosnak bizonyulhat.
Gyakorlat
hiánya. Ez természetesen tananyagfüggő, de vannak bizonyos ismeretek, amiket
csak vizuális és demonstrációs módszerrel lehet elsajátítani.
Személytelenség.
Ahogy fentebb írtam, valakinél előny az, ha nem kell személyesen konzultálnia
senkivel, de valakinél meg pontosan az ellenkezője igaz, hogy szüksége van a
személyes visszajelzésre.
Az
e-learning és az ELTE
Az
e-learning keretrendszer az ELTE PPK-ról indult ki. Több mint 1500 online
kurzust lehetett felvenni (Ollé, 2010) az ELTE-n. Ez kb. minden 10-11. kurzushoz
létrehozott online felületet jelent. Naponta 1000-2000 ember használja függően
a szorgalmi vagy vizsgaidőszaktól.
A
rendszer alapját a kari ügyfélszolgálatok képezik (IKT tanácsadás). A leendő
fejlesztések között szerepel a nagyszámú könyvtáradatbázis digitalizálása és a
videóanyagok feltöltése is.
A
felnőttoktatással összehasonlítva elmondható, hogy a felsőoktatásban jóval
elterjedtebb az e-learning használata. Itt általában az infrastrukturális
háttér is kivétel nélkül rendelkezésre áll. A felnőttképzés célja az LLL (Life
Long Learning) biztosítása bármelyik életszakaszban. Egyre több felnőttképző
intézmény nyílik, ám sokban még nem adottak az IKT eszközök illetve a tanulók
sincsenek birtokában megfelelő eszközöknek.
Összefoglalás
Az
látszik, hogy az elektronikus tanulás kifizetődő hiszen költséghatékony és nagy
célközönséget ér el. Befolyásolják az e-learning elterjedését a régiós
különbségek. Egyértelműen egy fiatal oktatási rendszerről beszélünk, ami
Magyarország vonatkozásában még fiatalabb. Idő kérdése minden. Mégis azt lehet
mondani, hogy egy fontos folyamat kezdődött meg és már ez is több évet ölel át.
Felhasznált
Irodalom
Lengyel
Zsuzsanna Mária (2007): E-learning: tanulás a világhálón keresztül,
Debrecen
Utolsó
letöltés: 2013.12.09.
Orbán
Brigitta (2003): Az e-Learning nemzetközi és magyarországi tendenciái, Budapest
Utolsó
letöltés: 2013.12.09.
Dr. Ollé
János (2010): Az e-learning intézményi bevezetésének tapasztalatai, eLearning Road Show rendezvénysorozat, Szeged
Dr. Ollé
János (2010): Az Eötvös Loránd Tudományegyetem eLearning rendszere és IKT
fejlesztései,
II.
Oktatás - Informatikai Konferencia
Utolsó
letöltés: 2013.12.09.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)