Konnektivizmus tanuláselmélete

                                                                                        Írta: Jáki Borbála                               

Konnektivizmus tanuláselmélete

Azzal kezdeném, hogy mennyire új fogalomról is van szó, a konnektivizmus kifejezést az 1996-os Pedagógiai Lexikon nem ismeri, és a’97-e wordom, aláhúzza, mint hibásan leírt szó, de javítási lehetőséget nem is nyújt hozzá, ez az jelenti, hogy nem ismeri még a kifejezést.

Azért ezt témát választottam, mert erről még korábban egyáltalán nem hallottam, így gondoltam, milyen jó lenne egy új tanuláselmélethez közelebb kerülni.

Megismerkedésem útját, egy kerekasztal beszélgetéssel kezdem, amit az interneten néztem meg. Résztvevői olyan számomra is ismert szakemberek voltak, akik közül néhányuk már tanított is, vagy fog még. A beszélgetést Kulcsár Zsolt Zsolt (Integral Vision Kft.), Nahalka István (Nahalka és Tsa. Bt.), Bernáth László (Eötvös Loránd Tudományegyetem PPK), Tóth Péter folytatták. Azért volt az élmény számomra lenyűgöző, mert az orrunk előtt vezettek le egy olyan vitát, aminek segítségével, számunkra is nyilvánvalóvá vált, hogy egy új paradigma körülbelül hogyan is tör be a köztudatba, de még inkább azt, hogyan zajlik le annak a folyamata, hogy egy elindított törekvés, egy új tudományterület végül új paradigmává válik. Miközben hallgattam a szakembereket, végre értelmet nyert számomra az egyébként többször is emlegetett Thomas Kuhn könyv, „A tudományos forradalmak szerkezete”. Többször említést tesznek rá, hiszen ő könyvében éppen a paradigma létjogosultságáról ír. Úgy fogalmazott Nahalka László, (és most nem szó szerint idézem), hogy a konnektivizmusnak, adjuk meg a tiszteletet az új paradigma felé, hogy újként kezeljünk, addig, amíg ki nem derül róla, hogy nem az. Ez a gondolat, elindította bennem az ártatlanság vélelme gondolatát, miszerint, senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg. Ez azért érdekes, mert amíg kialakul, hogy egy új tudomány terület, paradigmává lesz, addig igen rögös úton kell végigmennie a kutatóknak, tudósoknak. Lesznek, akik foggal, körömmel, küzdenek megjelenése ellene, de olyanok is, akik védik, hisznek létjogosultságában. A törvény, amit korábban említettem, azt is alátámasztja, hogy igen fontos kérdésről van szó, hiszen, jelen esetben egy új tanuláselméletről, amelynek igen nagy hatása lehet a társadalomra, az oktatási rendszerekre. Thomas Kuhn könyvét korábban már olvastam, és a száraz elmélet nem igazán került hozzám közel, viszont ahogy hallgattam a beszélgetést, megértettem miről is van szó, így nem csak egy új tanuláselmélet kialakulásáról hallgattam előadást, hanem megértettem a nehézségeket egy új paradigma kialakulása körül. Jegyzeteimben a következőt találtam az írótól: az új paradigma, a tudományterület új és szigorúbb meghatározásával jár. Akik nem hajlandók vagy nem képesek munkájukat új meghatározáshoz igazítani, kénytelen-kelletlen elszigetelődnek, vagy más csoportokhoz kell csatlakozniuk. (Thomas Kuhn,2000)

Miért is vezettem be a konnektivizmust ilyen hosszasan, és tértem ki az új paradigma kialakulásának problematikájára? 

A konnektivista tanuláselmélet annyira új keletű, és annyira új cipőben jár, hogy igazából vita folyik róla, hogy egyáltalán tekinthető-e új paradigmának, vagy csak egy új tanulási módszerről lenne szó, vagy a konstruktivista tanuláselméletnek a leszármazottjáról?   

Nahalka István arról a problematikáról beszél, hogy nagyon közel áll a konstruktivista tanuláselmélethez. Azt mondja, nem riválisok, mert szerinte, sokan így kezelik. Mindkettőnél a tanulásról van szó, de nem ugyan az a tárgya. Azt mondja fő különbségnek, hogy a konstruktivista tanuláselmélet az egyénre épül, az egyén tudásszervezésére, amit a szociális konstruktivizmus próbált meg tágítani a közösségi felé, de szerinte nem sok sikerrel. Ezzel szemben a konnektivizmus nem az egyénben zajló tanulási folyamatokról, hanem egy hálózati tanulásról, emberek közötti, hálózati tanulásáról szól. Egy olyan hálózati tudomány, amely a pedagógiában is alkalmazható. Kulcsár Zsolt így folytatja, „a tudás hálózatosan működik”(Kulcsár-kerekasztalbeszélgetés). Cikkében, amit olvashatunk, egyébként a konnektivizmust, hálózati tanulásnak aposztrofálja.

Eddig még számomra sem volt egyértelmű, hogy miről szól valójában ez az elmélet. Ekkor szólalt meg, magamban úgy nevezem, hogy a „nép hangja”, Bernáth László, aki közvetítette, a bennem is felmerülő kérdést. Ahogy egy konferenciának is megvannak az etikettjei, így gondolom a kerekasztal beszélgetéseknek is, megszólalt a kritikai oldal. Ő ugyanis azt mondta, hogy nincs meggyőződve arról, hogy ez egy új tanuláselmélet, hanem szerinte ez csak egy módszer. Egy oktatás- informatikai módszere. Ez nem elmélet, hanem eszköz. Multimédiafejlesztés, amely interneten alapul, egy olyan eszköz, ami támogatja a tanulást, de nem több. Úgy fogalmazott, hogy nem mond számára semmit arról, hogy miben nyújt a diákoknak mást a tanuláselsajátításról?

Kulcsár Zsolt erre úgy reagál, hogy a szociális konstruktivizmus, ott bukott el, hogy nem lehetett empirikus módon kutatni, viszont az internet miatt a konnektivizmust már lehet tanulmányozni. Továbbá azt mondta, hogy nem az eszközön van a hangsúly, hanem a szemléleten. Ez egy tanulóközösség, vagy hálózati konstruktum, aminek a médiuma az internet, amin keresztül meg tud nyilvánulni. A konnektivista pedagógiában a hálózat alapú tanulás egy új konstruktum, amivel meg tudunk magyarázni dolgokat.

Egy hozzászóló idézi Thomas Kuhnt, aki azt mondja, akkor történik paradigmaváltás, mikor egy korábbival nem tudjuk magyarázni az előző gyenge pontját, amit az újjal már igen. Úgy gondolom, hogy ez a problémakör egyelőre, az új paradigmának készülő tanuláselmélet, amely igazából még nem lépett ki egy régiből, de annál már valamivel több, abba már nem is illeszthető bele.

Ez a beszélgetés számomra azért volt izgalmas, mert nem tudtam meg mindent, ami még alapvetően a témához tartozott volna, viszont felkeltette az érdeklődésem, hogy többet megtudjak, részletesebben megismerjem a konnektivista tanuláselméletet.

Miről is szól valójában a konnektivizmus?

George Siemens, Stephen Downes nevéhez fűződik.

Ők indítottak 2008-ban a konnektivizmusról szóló képzést, melyet teljes mértékig a konnektivista pedagógia módszertannal valósítottak meg. Kulcsár Zsolt, akit már korábban is említettem, a kerekasztal beszélgetés egyik résztvevőjeként, személyesen is jelen volt ezen az a 12 kurzusból álló képzésen, és annak tapasztalatait írja le cikkében. Az ő segítségével kerülhetünk közelebb ennek a tanuláselméletnek a lélektanához. (Kulcsár,1.)

A konnektivizmust úgy emlegetik, mint a 4. nagy modern oktatásmódszertan. A másik három emellett a viselkedésközpontú más néven behaviorista, kognitívista modellalkotás, és a konstruktivizmus.

Azt írja Kulcsár Zsolt, hogy az utóbbi időben két fontos terület vált hangsúlyossá a természettudományok terén: a hálózat- és rendszerszemlélet, valamint a káoszelmélet. Kiléptünk a determinista, zárt világunkból, hogy teret adhassunk egy szövevényes, megismerhetetlen, kaotikusan szerveződő világképnek. Az ember számos hálózat metszéspontján helyezkedik el. A tanulás lényegében ezeknek a hálózatoknak az újjászervezését jelenti. Embertársainkkal közösségi hálókat formálunk, tudásunk a neuronjaink bonyolult hálózatában tárolódik. (Kulcsár,1.) Szerinte ez indíthatta el, hogy igény lett a mai világban erre a hálózatalapú tanulásszervezésre. Azt írja, hogy szükség van autonóm felfedező stratégiákra ahhoz, hogy asszociatív tanulásra legyünk képesek, tehát a már meglévőre építsünk újat, viszont, hogy ez hatékony lehessen, fontos, hogy a tudás, amire építünk, széles alapokon álljon, hogy az asszociációs rendszer még több ponthoz csatlakozhasson. „Az oktatás lényege éppen az érdeklődés felébresztése kell, hogy legyen, mert ennek hiányában az asszociatív tanulás nem valósulhat meg.” (Kulcsár,1.)   

A tudás alapú társadalom oktatási paradigmája a hálózatalapú tanulásra épül.

Hálózatba szervezett digitális eszközök sokaságát felhőként is szokták emlegetni (cloud). Hívjuk ezt a „szuperkompjútert” ennek megfelelően egyszerűen felhőnek. (Kulcsár,1.)

Kulcsár cikkében azt olvashatjuk erről a felhőről, hogy 2 féleképpen viszonyulhatunk hozzá. Állhatunk hozzá passzív módon, ami azt jelenti, hogy a felhőt, csak információ felkutatására használjuk, viszont nem járulunk hozzá a fejlődéséhez. Viszont a tanulás az egy konstruktív, alkotó tevékenység. A konnektivizmus úgy fogalmazható meg a cikk írója szerint, hogy minél aktívabban részt veszünk az információk létrejöttében, annál mélyebb struktúrákban építjük fel a tudáshálónkat, és annál nagyobb nyomot hagyunk a felhőben. „Ez lényegében annyit jelent, hogy a keresős-olvasós stratégiánál megvalósítható egy magasabb hatásfokú tanulási módszer, az egyéni nézőpont közösségi megosztása. A blogírás, fórumozás, közösségi

Link megosztás (social bookmarking), podcast, vlog (video blog), digitális történetmesélés (digital storytelling), képmegosztás, tartalomszervezés (RSS), kollaboratív tartalomírás (wiki), nyílt forráskódú projektekben való részvétel (open source), aktív televíziózás (stumble upon,blip.tv), közösségi rádiózás (blip.fm), mikroblogolás (twitter, laconica) csak néhány példa arra, hogy milyen eszközökkel tehetjük aktívvá a digitális tudásépítésünket.” (Kulcsár,3.)

Ezek megjelenésén túl Bessenyei István a következő indokokat sorolja, generátorként. Az átvitel és az elérés gyorsasága jelentősen megnőtt. A szélessávú internet-hozzáférés nagy tömegek számára vált elérhetővé. Az információk mindenütt jelen vannak, és helyhez nem kötött eszközökkel is elérhetőek. A nyílt forráskódú szoftverek elterjedésével rendkívül olcsóvá és egyszerűvé vált a tartalmak menedzselése. Lehetővé vált a személyre szabott tanulási e-portfóliók létrehozása. Megjelentek a szabadon felhasználható tartalmak (nyílt tartalom, open courseware, open content, CCL – Creative Commons Licence). (Bessenyei,7.)

Kulcsár azt írja, hogy a hálózat alapú tanulásnak a lényege a csomópontok közötti kapcsolatban rejlik. A kapcsolatoknak is vannak jellemzői: motiváció, érzelmek, mintázatok, logika, tapasztalat. A hálózat alapú tanulás a konnektivizmus paradigmájának részét képezi.

Nyolc jellemzővel írható le:

1. A tanulás és a tudás a vélemények különbözőségében rejlik.

2. A tanulás egy olyan folyamat, melynek során a specializált csomópontokat információforrásokhoz kapcsoljuk.

3. A tanulás nem csak emberekre jellemző.

4. A tudásgyarapításra való hangolódás lényegesebb, mint a meglévő tudásanyag.

5. A kapcsolatok ápolása és fenntartása révén tanulunk.

6. Korunk alapkészsége, hogy különböző területek, gondolatok, fogalmak között összefüggéseket vegyünk észre.

7. A naprakész tudás a célja minden konnektivista tanulásnak.

8. A döntéshozás önmagában is tanulás.

(George Siemens: Connectivism. Learning as Network-creation, 2005) (Kulcsár,7.)

Tanár szerepe a munka szervezésében

Kulcsár a kerekasztal beszélgetésben így fogalmaz. „Míg a konstruktivista tanuláselméletnél a tanár mentor, tutor szerepet tölt be, ahol jobban kézben tudja tartani a környeztet, amiben tanul a diák, addig a konnektivizmusnál pedig, inspirátor szerepet tölt be. Nincs hatalma, hogy ezt a mikroklímát befolyásolja, hanem arra van meg, hogy jó eszköztárat mutasson meg arra, hogy hogyan lehet viszonyulni ahhoz, amit ez a mikrovilág, az internet jelent.„(Kulcsár, kerekasztal beszélgetés)

Bessenyei ezt írja, az internettel kísért oktatás („blended learning”) intenzív kommunikációt feltételez tanár és diák között. Szerinte a hagyományos oktatás nem teszi lehetővé az interakciót, felülről lefelé irányul, a keretek nem adják meg a vita és kommunikáció lehetőségét. A már korábban már általam is felsorolt eszközök viszont teret adnak a határok kibontására. A tanár az elektronikus postával bárhol elérhető. A tanár anyagai, a diákok munkái, a világ bármely, internetes munkaállomásáról elérhető, mi több, ahogy én értelmeztem, a lényeg ebben rejlik, kommentálható. Viszont itt kap értelmet a hálózati kapcsolat. Bessenyei úgy fogalmaz, hogyha a hagyományos módot használjuk az információáramlásra, és minden diák kérdésével, vagy megtett lépéssel a tanárhoz fordul, akkor igen rövid úton, kezelhetetlen információs közlekedési dugóhoz vezet. Azt írja, hogy a megoldás, ha szakítunk az egyirányú lineáris tudásközlés sémáival, és hálózati kapcsolatokban gondolkodunk. Hálózati tanulás egyrészt azt jelenti, hogy megtanulnak a diákok az interneten felkínált forrásokból, dokumentumokból, feleleteikre választ kapni, dokumentálni, és rendszerezni. Másik kritériuma, hogy a diákok meg tanulják használni egymás forrását is, illetve egymáshoz fordulnak segítségért. Továbbá, beépítik a munkájukba, szakértők más csoportját az oktatási folyamatba. Ez a társegyetemek hálózatba szervezésnek szükségességét is jelenti, fejezi ki Besenyei. (Bessenyei,48.)   

Kulcsár Zsolt kiegészíti azzal, hogy a tanárnak kettős szerepe van: felvázolja a curriculumot a tanulók számára, és biztosítja azt a kreatív környezetet, melyben a résztvevők közösen bontják ki a számukra legizgalmasabb témákat, néhány lépéssel megelőzi a tanulói közösséget, és felvázolja a fő csapásirányokat, melyeken érdemes elindulni. Azt írja, hogy a hasonló érdeklődésű személyek egymásra találva ötletelnek, alkotnak, projektszerűen együttműködve tanulnak. A mentor másik lényeges feladata, hogy a tanulók által létrehozott tartalmakat összegezze, és a saját nézőpontjával gazdagítva visszaossza a közösséggel, szakmai kapcsolatot teremt a résztvevők között, és eszmecserére serkent. Nem nehéz belátni, hogy csak akkor működik jól ez a megközelítés, ha a résztvevők belülről motiváltan, kíváncsiságtól vezérelve vesznek részt a képzésen. (Kulcsár,9)

Összefoglalás előtt, akkor egy példa Kulcsár Zsolt szerint, hogyan is lehet megszervezni egy ilyen kurzust, és ennek segítségével talán értelmet is nyer ez a az új paradigma törekvés, mint tanulásszervezés, tanuláselmélet. 

„Kurzusszervezés lépései:

Curriculum / tematika. Célszerű mindenekelőtt ezt megírni. Már a kurzus elindítását megelőzően néhány héttel jó közzétenni, hogy minél többen megismerjék, és előre gondolkodhassanak a felvázolt tematikáról. A részletesebb kifejtést a kurzus elindítása után érdemes hétről hétre megírni. Ezáltal minden hét témájához kapcsolódó háttéranyag az újdonság erejével hat. Tartalom aggregációk. A tanár egyik fontos feladata, hogy figyelje a résztvevők

tevékenységét (blogokat, fórumokat, levelezőlistát, mikroblogot, stb.). Ehhez a legkülönfélébb tartalom aggregáló eszközöket veheti igénybe (pl. memetracker for

drupal, friendfeed, google alerts, yahoo pipes, stb.).

Napi e-mail archívum. Az aggregált tartalmak tömörített formában való közzététele.

Minden nap egy-két tucatnyi cikk kiküldésével a tanár megkönnyíti a tanuló dolgát a szakmai forrásanyag keresésében. A tanulók által létrehozott bogbejegyzésekből összeállított napi e-mail fontos szerepe, hogy felhívja a résztvevők figyelmét a jobban sikerült cikkekre.

Tanári reflexiók. A személyes vélemény megfogalmazása roppant fontos motivációs tényező. A lelkesedés közvetítésének egyik fontos eszköze a blog. A résztvevők a tanár reflexióit olvasva könnyebben ráéreznek a „téma ízére”.

Podcast, blog. A bogbejegyzések mellett célszerű rövid szösszenetek, interjúk formájában körüljárni egy-egy fontosnak tartott témát. Ez fontos kiegészítője lehet a bogbejegyzéseknek. A résztvevők egy-egy jól sikerült tematikus cikke jó apropó lehet arra, hogy online interjút készítsen a tanár vele (pl. skype, google talks, ustream); érdemes továbbá hazai és nemzetközi szakértőket megszólítani egy-egy téma kapcsán.

Prezentációk. A szakmai hitelesség egyik feltétele nyilvánvalóan az, hogy a tanár már évek óta ismert szaktekintélynek számít az adott területen. A jól felépített prezentációk, előadások közzététele, behivatkozása fontos támpont lehet a diákok számára. (pl. slideshare).

Mikroblog. A mikroblog ideális technika arra, hogy a résztvevők tájékozódjanak egy-egy éppen aktuális eseményről. Választhatunk akár publikus megoldást (pl. Twitter), vagy a kurzusra dedikált, regisztrációhoz kötött rendszert (pl. Laconica). A mikroblog roppant hasznos eszköze a gyors gondolatcsere támogatásának, a résztvevők közötti kommunikáció serkentésének. Sok esetben egy nagyságrenddel hasznosabb, mint a klasszikus csevegő szobák használata (chat).” (Kulcsár,10.)

Nagyon érdekes volt számomra, hogy megismerkedhettem egy kis részletével annak, hogy hogyan is születik egy új paradigma. Nagyon tetszett, hogy ezt a folyamatot pont egy kerekasztal beszélgetés során nézhettem, ami személyesebb, hiszen arca van a „vita feleknek”, és a témához való viszonyt is formálja az előadó személye, előadásmódja és a kérdéskörhöz való viszonyulása. A témát főként internetes anyagokból dolgoztam fel, de talán pont ez is a konnektivizmus egyik lényeges eleme? Kíváncsian várom, hogy mit hoz nekünk a jövő „hálózati pedagógiája”?  

Felhasznált irodalom:

Bessenyei István: Tanulás és tanítás az információs társadalomban, Budapest

http://www.ittk.hu/netis/doc/ISCB_hun/12_Bessenyei_eOktatas.pdf

Utolsó letöltés: 2013.május 26.

Bessenyei István: Napló a hálózati tanulásról, Budapest, http://www.infonia.hu/digitalis_folyoirat/2005_3/2005_3_bessenyei_istvan.pdf

Utolsó letöltés: 2013.május 26.

Kulcsár Kis Zsolt: Konnektivizmus, Budapest, URL:http://matchsz.inf.elte.hu/tt/docs/Kulcsar-Zsolt-Halozati-tanulas.pdf Utolsó letöltés: 2013.május 25.

Kulcsár Kis Zsolt, Nahalka István,Bernáth László, Tóth Péter

http://videotorium.hu/hu/recordings/details/3443,Konnektivista%20tanulaselmelet%20a%20negyedik%20okatatasi%20paradigma Utolsó letöltés: 2013. május 26.

Thomas S. Kuhn, 2000: A tudományos forradalmak szerkezete. Osiris kiadó, Budapest.