Formatív értékelés és tanulói válaszadó rendszerekre szeretnék még kitérni, ezen a témakörön belül, hiszen ezek úgy érzem, releváns fogalmak és érdemes velük foglalkozni. A hagyományos visszacsatolás módszereivel (témazáró dolgozat, röpdolgozat, feleltetés, órai kérdések) szemben az a digitális tanulói válaszadó rendszerek hatalmas előnye, hogy azonnali visszacsatolást tesznek lehetővé. Ez nagyban megkönnyíti az oktatói és a tanulói munkát egyaránt. Az oktatóit például abban az esetben, ha előzetes ismeretek feltárására alkalmazzuk, hiszen így az azonnali eredmények függvényéhez tudjuk igazítani az adott óra menetét, tananyagát. Vagy abban az esetben, ha óra közben kíváncsiak vagyunk a tanulók véleményére valamilyen fontos kérdésben (egyfajta közvélemény-kutatásként). A tanulók munkáját pedig azért könnyíti meg, mert azonnal kapnak visszajelzést a tudásukról, és ezáltal látják erősségeiket, gyengeségeiket, vagy a tanulócsoportban elfoglalt helyüket. Egy-egy tudásanyag sikeres vagy kevésbé sikeres elsajátításáról nem a dolgozat után 1-2 héttel értesülnek, amikor már irreleváns számukra, hogy mi sikerült benne és mi nem. A tanulói válaszadó rendszerek az azonnali eredményeket részletes grafikonok és táblázatok formájában jelzik ki, akár tanulói nevekkel együtt. Ezek a fájlok menthetők és elemezhetők, amely további előnyöket biztosít. Kiböngészhetjük, hogy mely kérdésekre adtak feltűnően sokan, vagy feltűnően kevesen jó/rossz választ, ezek okait pedig feltárhatjuk. Mivel a fájlok nem törlődnek, ezért egy újabb felméréskor összehasonlíthatjuk az aktuális eredményeket a korábbiakkal. Bár a tanulói válaszadó rendszerekt alapvetően a digitális táblához fejlesztették, működnek tábla nélkül is (hiszen a szoftvere bármely számítógépre telepíthető, a jeladó segítségével pedig gondtalanul működik a klikker és a számítógép közti kommunikáció). Ahogy digitális táblából is, ebből is különféle változatok készülnek az egyes gyártók által, de a szoftverek és a klikkerek többségére az jellemző, hogy a zárt végű kérdések szerkesztésére és megválaszolására alkalmasak. Ezek közül az igaz/hamis, egyszerű/ többszörös választás, számmal megválaszolandó kérdés, rangsorolás típusú kérdések a leggyakoribbak. A kérdésszerkesztés természetesen tanári részről előzetesen elvégzendő munka, azonban megspórolható a dolgozatok javítási ideje. Véleményem szerint nagyon sok lehetőség van ezekben a tanárok és a diákok szempontjából egyaránt. Abban mindenképpen biztos vagyok, hogy egy ilyen rendszer kiépítése, kezdeményezése a tanár által például az y generációs tanulóknál "jó pont", pozitív, lelkes hozzáállást eredményez, akármilyen tantárgyról is legyen szó.
Az előző prezentáció az információs társadalom kihívásaival foglalkozott, amelyekkel a pedagógusoknak meg kell küzdeniük a mindennapok során. Ehhez a témához szeretnék hozzászólni, hiszen ahogyan a fenti prezentációban is láthattuk a pedagógusok szerepe a XXI. században újradefiniálódik olyan fogalmak mentén, mint a digitális írástudás, digitális kultúra, digitális állampolgárság. A régi szerepek ugyanúgy jelen vannak, ahogyan eddig is, de kiegészülnek az iménti fogalmak mögött rejlő kompetenciákkal, amelyek magabiztossá és hatékony felhasználóvá teszik a pedagógusokat is a digitális eszközök világában. Enélkül ugyanis a Z-generáció gyermekeit nem tudják az órákon lekötni. A hagyományos frontális oktatási módszerekkel megtartott órák sosem tudták az óra végig fenntartani a diákok érdeklődését, főként nem most, amikor okostelefonjaikkal az egész világot bejárhatják néhány kattintással. Az információk áramlása rendkívül felgyorsult napjainkban, amivel muszáj, hogy az oktatás világa is lépést tartson. Az információk befogadásának, szelektálásának és feldolgozásának képességével először a pedagógusoknak kell önmagukat felruházni, majd intézményes keretek között is megtanítani minderre a diákokat, hogy tudatos felhasználókká válhassanak. „Az információs társadalom korában az információk tengerében az eligazodás, az összefüggések és kapcsolatok megértése, valamint az ismeretek ellenőrzése kiemelkedően fontossá válik” – írja Lévai Dóra (2013). Mindezek magukkal vonják azt is, hogy a tanár ezentúl nem az információk kizárólagos forrása az oktatás során. A feladata nem a tudás egyirányú közvetítése, hanem a kritikai gondolkodás kifejlesztésére fókuszáló tanulási, nevelési színtér megszervezése. Ehhez pedig a szaktárgyi ismereteken túl, rengeteg új kompetenciára van szüksége. A 2006-ban Falus Iván vezette kutatásban az alábbi 8 tanári kompetenciát fogalmazták meg: 1. a tanuló személyiségfejlesztése 2. tanulói csoportok, közösségek alakulásának segítése, fejlesztése 3. szaktudományi, szaktárgyi és tantervi tudás integrálása 4. a pedagógiai folyamat tervezése 5. a tanulási folyamat szervezése és irányítása 6. a pedagógiai folyamatok és a tanulók személyiségfejlődésének folyamatosa értékelése 7. szakmai együttműködés és kommunikáció 8. elkötelezettség és felelősségvállalás a szakmai fejlődésért.
Ebben láthatjuk, hogy nincs külön kiemelve az IKT eszközök és online terek használata, mégis minden kompetenciaelemben megjelenhetnek. Az International Society for Technology in Education (ISTE) 2000-ben már megfogalmazott olyan sztenderedeket, amikkel a pedagógusok digitális kompetenciáit írják le (Lévai, 2013). Ezekre most nem térnék ki, hiszen egy másik blogbejegyzésben olvashatunk róluk.
Forrás: Pál Dániel (szerk): Oktatásinformatikai módszerek, Tanítás és tanulás az információs társadalomban, Eötvös kiadó, 2013. 77-97.
Formatív értékelés és tanulói válaszadó rendszerekre szeretnék még kitérni, ezen a témakörön belül, hiszen ezek úgy érzem, releváns fogalmak és érdemes velük foglalkozni. A hagyományos visszacsatolás módszereivel (témazáró dolgozat, röpdolgozat, feleltetés, órai kérdések) szemben az a digitális tanulói válaszadó rendszerek hatalmas előnye, hogy azonnali visszacsatolást tesznek lehetővé. Ez nagyban megkönnyíti az oktatói és a tanulói munkát egyaránt. Az oktatóit például abban az esetben, ha előzetes ismeretek feltárására alkalmazzuk, hiszen így az azonnali eredmények függvényéhez tudjuk igazítani az adott óra menetét, tananyagát. Vagy abban az esetben, ha óra közben kíváncsiak vagyunk a tanulók véleményére valamilyen fontos kérdésben (egyfajta közvélemény-kutatásként). A tanulók munkáját pedig azért könnyíti meg, mert azonnal kapnak visszajelzést a tudásukról, és ezáltal látják erősségeiket, gyengeségeiket, vagy a tanulócsoportban elfoglalt helyüket. Egy-egy tudásanyag sikeres vagy kevésbé sikeres elsajátításáról nem a dolgozat után 1-2 héttel értesülnek, amikor már irreleváns számukra, hogy mi sikerült benne és mi nem. A tanulói válaszadó rendszerek az azonnali eredményeket részletes grafikonok és táblázatok formájában jelzik ki, akár tanulói nevekkel együtt. Ezek a fájlok menthetők és elemezhetők, amely további előnyöket biztosít. Kiböngészhetjük, hogy mely kérdésekre adtak feltűnően sokan, vagy feltűnően kevesen jó/rossz választ, ezek okait pedig feltárhatjuk. Mivel a fájlok nem törlődnek, ezért egy újabb felméréskor összehasonlíthatjuk az aktuális eredményeket a korábbiakkal. Bár a tanulói válaszadó rendszerekt alapvetően a digitális táblához fejlesztették, működnek tábla nélkül is (hiszen a szoftvere bármely számítógépre telepíthető, a jeladó segítségével pedig gondtalanul működik a klikker és a számítógép közti kommunikáció). Ahogy digitális táblából is, ebből is különféle változatok készülnek az egyes gyártók által, de a szoftverek és a klikkerek többségére az jellemző, hogy a zárt végű kérdések szerkesztésére és megválaszolására alkalmasak. Ezek közül az igaz/hamis, egyszerű/ többszörös választás, számmal megválaszolandó kérdés, rangsorolás típusú kérdések a leggyakoribbak. A kérdésszerkesztés természetesen tanári részről előzetesen elvégzendő munka, azonban megspórolható a dolgozatok javítási ideje. Véleményem szerint nagyon sok lehetőség van ezekben a tanárok és a diákok szempontjából egyaránt. Abban mindenképpen biztos vagyok, hogy egy ilyen rendszer kiépítése, kezdeményezése a tanár által például az y generációs tanulóknál "jó pont", pozitív, lelkes hozzáállást eredményez, akármilyen tantárgyról is legyen szó.
VálaszTörlésAz előző prezentáció az információs társadalom kihívásaival foglalkozott, amelyekkel a pedagógusoknak meg kell küzdeniük a mindennapok során. Ehhez a témához szeretnék hozzászólni, hiszen ahogyan a fenti prezentációban is láthattuk a pedagógusok szerepe a XXI. században újradefiniálódik olyan fogalmak mentén, mint a digitális írástudás, digitális kultúra, digitális állampolgárság. A régi szerepek ugyanúgy jelen vannak, ahogyan eddig is, de kiegészülnek az iménti fogalmak mögött rejlő kompetenciákkal, amelyek magabiztossá és hatékony felhasználóvá teszik a pedagógusokat is a digitális eszközök világában. Enélkül ugyanis a Z-generáció gyermekeit nem tudják az órákon lekötni. A hagyományos frontális oktatási módszerekkel megtartott órák sosem tudták az óra végig fenntartani a diákok érdeklődését, főként nem most, amikor okostelefonjaikkal az egész világot bejárhatják néhány kattintással.
VálaszTörlésAz információk áramlása rendkívül felgyorsult napjainkban, amivel muszáj, hogy az oktatás világa is lépést tartson. Az információk befogadásának, szelektálásának és feldolgozásának képességével először a pedagógusoknak kell önmagukat felruházni, majd intézményes keretek között is megtanítani minderre a diákokat, hogy tudatos felhasználókká válhassanak. „Az információs társadalom korában az információk tengerében az eligazodás, az összefüggések és kapcsolatok megértése, valamint az ismeretek ellenőrzése kiemelkedően fontossá válik” – írja Lévai Dóra (2013).
Mindezek magukkal vonják azt is, hogy a tanár ezentúl nem az információk kizárólagos forrása az oktatás során. A feladata nem a tudás egyirányú közvetítése, hanem a kritikai gondolkodás kifejlesztésére fókuszáló tanulási, nevelési színtér megszervezése. Ehhez pedig a szaktárgyi ismereteken túl, rengeteg új kompetenciára van szüksége. A 2006-ban Falus Iván vezette kutatásban az alábbi 8 tanári kompetenciát fogalmazták meg:
1. a tanuló személyiségfejlesztése
2. tanulói csoportok, közösségek alakulásának segítése, fejlesztése
3. szaktudományi, szaktárgyi és tantervi tudás integrálása
4. a pedagógiai folyamat tervezése
5. a tanulási folyamat szervezése és irányítása
6. a pedagógiai folyamatok és a tanulók személyiségfejlődésének folyamatosa értékelése
7. szakmai együttműködés és kommunikáció
8. elkötelezettség és felelősségvállalás a szakmai fejlődésért.
Ebben láthatjuk, hogy nincs külön kiemelve az IKT eszközök és online terek használata, mégis minden kompetenciaelemben megjelenhetnek. Az International Society for Technology in Education (ISTE) 2000-ben már megfogalmazott olyan sztenderedeket, amikkel a pedagógusok digitális kompetenciáit írják le (Lévai, 2013). Ezekre most nem térnék ki, hiszen egy másik blogbejegyzésben olvashatunk róluk.
Forrás: Pál Dániel (szerk): Oktatásinformatikai módszerek, Tanítás és tanulás az információs társadalomban, Eötvös kiadó, 2013. 77-97.