Talán közhely, de igaz, hogy haladni kell a korral. A 21. században fel kell venni a ritmust a folyamatosan fejlődő IKT eszközökkel. A számítógép használata, az internetezés számos előnnyel bír, ugyanakkor rengeteg veszélyt is rejt magában. Különösképpen igaz ez, ha kontroll nélkül és órákon át szörföznek a világhálón pláne, ha gyerekekről/ fiatalkorúakról van szó. A legveszélyeztetettebb korosztály véleményem szerint a 9-16 éves korosztály. Meglepően sok gyermek kerül az áldozat szerepébe. Hiszékenységük, naivitásuk sodorja őket legtöbbször veszélybe, esetleg annak hiánya, hogy idejében fel legyenek világosítva. A blogbejegyzés készítője a cyberbullying témáját járta körbe, melyet néhány gondolattal szeretnék kiegészíteni. A világhálón és a médián keresztül óhatatlanul olyan információkkal találkoznak a gyerekek, melyek egyértelműen befolyásolhatják károsan is a személyiségfejlődésüket. Olyan oldalakat látogathatnak, olyan filmeket láthatnak többnyire véletlenül, mindenféle tudatosság nélkül, akár felugró ablakok során, melyek megterhelik őket. Ennek elkerülése néhány kattintást venne csak igénybe, szülők tömege hagyja ki mégis ezt a lépést a számítógép beállítása során. A kiselőadás során az előadó hosszasan taglalja, ezen lehetőségeket. Előfordul, hogy olyan felnőttek befolyása alá kerülnek, akik a gyermeki hiszékenységet használják ki, így akár szexuális zaklatás, esetleg bántalmazás áldozatai lesznek. Azonban manapság egyre jobban elterjedt a saját korcsoporton belüli bullying is. A készítő arra is felhívja a figyelmet, hogy hol tehető bejelentés amennyiben zaklató tevékenységet vélnénk felfedezni. Mindenképpen figyelnünk kell az árulkodó jelekre, mind szülőként, mind pedagógusként, mind egyszerű hétköznapi emberként: a szokatlan, a megszokottól vagy az eddigiektől eltérő viselkedés, az iskolai teljesítmény romlása, esetleg pszichoszomatikus tünetek jelentkezése, alvászavarok, szorongásos panaszok jelezhetik, hogy a gyermek/tanuló bajban van. Maguktól nem mondják el mi történt, mitől váltak feszültté, zaklatottá. Magukban őrlődnek, félnek elmondani az igazat, éjszakánként forgolódnak, rosszat álmodnak. Nappal fáradtak, kimerültek, nem tudnak koncentrálni. Néhányan veszekedősek, dühösek, agresszívek lesznek, trágár szavakat használnak, amit a környezet értetlenül fogad. A hagyományosnak mondható zaklatással meglehetősen régóta foglalkoznak a kutatók, azonban az elektronikus úton történővel, néhány éve. (kb. 10 év) Az első tragikus kimenetelű eset 2003-ban történt a cyberbullying történetében, melyet Amerikában követett el egy 13 éves fiú, aki csoporttársai zaklatását nem bírta tovább és vetett véget saját kezűleg életének. Az elektronikus zaklatás elől sokkal nehezebb elmenekülni, mint a hagyományosnak mondhatótól. „Az iskolai zaklatás véget ér az intézmény kapujánál – a cyberbullying csak ott kezdődik.” http://www.mipszi.hu/cikk/110104-elektronikus-zaklatas-cyberbullying Sokkal nagyobb színtéren zajlik, általában névtelenül, ráadásul abban a közegben folyik ahol a diák a legtöbb idejét tölti, az online térben, virtuális közösségi terekben. A magyar fiatalok körében is sajnos egyre elterjedtebb a jelenség. A 2009 és 2011 között végzett EU KIDS vizsgálat során 1000 megkérdezett diák 19°%-a vallotta, hogy érte zaklatás. Ez az adat mindenképpen elgondolkodtató, és remélhetőleg sokakat mindenképpen pozitív cselekvésre ösztönöz.
Talán közhely, de igaz, hogy haladni kell a korral. A 21. században fel kell venni a ritmust a folyamatosan fejlődő IKT eszközökkel. A számítógép használata, az internetezés számos előnnyel bír, ugyanakkor rengeteg veszélyt is rejt magában. Különösképpen igaz ez, ha kontroll nélkül és órákon át szörföznek a világhálón pláne, ha gyerekekről/ fiatalkorúakról van szó. A legveszélyeztetettebb korosztály véleményem szerint a 9-16 éves korosztály. Meglepően sok gyermek kerül az áldozat szerepébe. Hiszékenységük, naivitásuk sodorja őket legtöbbször veszélybe, esetleg annak hiánya, hogy idejében fel legyenek világosítva. A blogbejegyzés készítője a cyberbullying témáját járta körbe, melyet néhány gondolattal szeretnék kiegészíteni.
VálaszTörlésA világhálón és a médián keresztül óhatatlanul olyan információkkal találkoznak a gyerekek, melyek egyértelműen befolyásolhatják károsan is a személyiségfejlődésüket. Olyan oldalakat látogathatnak, olyan filmeket láthatnak többnyire véletlenül, mindenféle tudatosság nélkül, akár felugró ablakok során, melyek megterhelik őket. Ennek elkerülése néhány kattintást venne csak igénybe, szülők tömege hagyja ki mégis ezt a lépést a számítógép beállítása során. A kiselőadás során az előadó hosszasan taglalja, ezen lehetőségeket.
Előfordul, hogy olyan felnőttek befolyása alá kerülnek, akik a gyermeki hiszékenységet használják ki, így akár szexuális zaklatás, esetleg bántalmazás áldozatai lesznek. Azonban manapság egyre jobban elterjedt a saját korcsoporton belüli bullying is. A készítő arra is felhívja a figyelmet, hogy hol tehető bejelentés amennyiben zaklató tevékenységet vélnénk felfedezni.
Mindenképpen figyelnünk kell az árulkodó jelekre, mind szülőként, mind pedagógusként, mind egyszerű hétköznapi emberként:
a szokatlan, a megszokottól vagy az eddigiektől eltérő viselkedés, az iskolai teljesítmény romlása, esetleg pszichoszomatikus tünetek jelentkezése, alvászavarok, szorongásos panaszok jelezhetik, hogy a gyermek/tanuló bajban van. Maguktól nem mondják el mi történt, mitől váltak feszültté, zaklatottá. Magukban őrlődnek, félnek elmondani az igazat, éjszakánként forgolódnak, rosszat álmodnak. Nappal fáradtak, kimerültek, nem tudnak koncentrálni. Néhányan veszekedősek, dühösek, agresszívek lesznek, trágár szavakat használnak, amit a környezet értetlenül fogad.
A hagyományosnak mondható zaklatással meglehetősen régóta foglalkoznak a kutatók, azonban az elektronikus úton történővel, néhány éve. (kb. 10 év) Az első tragikus kimenetelű eset 2003-ban történt a cyberbullying történetében, melyet Amerikában követett el egy 13 éves fiú, aki csoporttársai zaklatását nem bírta tovább és vetett véget saját kezűleg életének. Az elektronikus zaklatás elől sokkal nehezebb elmenekülni, mint a hagyományosnak mondhatótól. „Az iskolai zaklatás véget ér az intézmény kapujánál – a cyberbullying csak ott kezdődik.”
http://www.mipszi.hu/cikk/110104-elektronikus-zaklatas-cyberbullying
Sokkal nagyobb színtéren zajlik, általában névtelenül, ráadásul abban a közegben folyik ahol a diák a legtöbb idejét tölti, az online térben, virtuális közösségi terekben.
A magyar fiatalok körében is sajnos egyre elterjedtebb a jelenség. A 2009 és 2011 között végzett EU KIDS vizsgálat során 1000 megkérdezett diák 19°%-a vallotta, hogy érte zaklatás. Ez az adat mindenképpen elgondolkodtató, és remélhetőleg sokakat mindenképpen pozitív cselekvésre ösztönöz.