2013. december 13., péntek
Magicbook
2013. december 12., csütörtök
Podcasting
Mióta az Apple piacra dobta az iTunes 4.9-et, amely beépített podcast-támogatással rendelkezik, egyre szélesebb körben és egyre gyorsabban terjed a podcasting-technológia. Egyre többen kezdték el hallgatni és kedvelték meg a podcastok formájában közzétett ingyenes audióprogramokat, amelyek révén minden felhasználó személyreszabottan választhatja ki az őt érdeklő műsorokat az interneten elérhető kínálatból. A prezentáció azoknak is szól, akik nemcsak hallgatni szeretik a podcastokat, hanem azon gondolkoznak, hogy készíthetnék el saját programjaikat illetve azoknak, akik még csak most barátkoznak ezzel a lehetőséggel.
Second Life
Second Life
A virtuális környezetről és ezen belül is a Second Life-ról ill. annak oktatási környezetben való felhasználhatóságáról készítettem prezentációt.
A virtuális környezetről és ezen belül is a Second Life-ról ill. annak oktatási környezetben való felhasználhatóságáról készítettem prezentációt.
2013. december 10., kedd
SULINET - a közösségi tudásbázis
Áttekintő prezentáció egy munkaértekezlet számára
Rövid összefoglaló a legnagyobb magyarországi oktatási adatbázisról, ahol tanárok és diákok egyaránt megtalálhatják a számukra fontos ismeretterjesztő cikkeket, tananyagokat, óravázlatokat, kiadványokat.
Rövid összefoglaló a legnagyobb magyarországi oktatási adatbázisról, ahol tanárok és diákok egyaránt megtalálhatják a számukra fontos ismeretterjesztő cikkeket, tananyagokat, óravázlatokat, kiadványokat.
Melyiknek
örülnék jobban?
E-könyv
vs. hagyományos könyv
Ha
már most írom a blog bejegyzésem, nem tudom elterelni a figyelmem a
karácsonyról, így a témám is kapcsolódik hozzá. A nagy ajándékválogatás közben
nem lehet figyelmen kívül hagyni az informatikai eszközöket sem, hiszen
napjainkban ez is az ajándéklisták élén szerepel. Ennek apropóján gondoltam
végig, melyik lehet hasznosabb, praktikusabb, személyesebb ajándék az e-könyv
vagy a hagyományos, papír alapú könyv.
Mit
is tudhatunk az eBook-ról?
Az e-könyv az
elektronikus formában létrehozott és terjesztett szöveget és egyes esetekben
képet tartalmazó fájl, ami digitális megfelelője a nyomtatott könyvnek.
Használatához, olvasáshoz megfelelő elektronikai eszköz szükséges.
Az e-könyvet, azaz
elektronikus könyvet az internet megjelenése hívta életre. Korábban is
készítettek olyan dokumentumokat, amelyek könyvszerű tartalmat hordoztak, de
e-könyvnek igazán azóta nevezik ezeket, amióta letölthetővé váltak az
internetről. Az e-könyvek elterjedésének másik feltétele a megfelelő méretű és
minőségű kijelzővel rendelkező hordozható eszközök megjelenése. Jelenleg a
célnak leginkább megfelelő olvasó eszköz az ún. e-papír kijelzővel ellátott
e-könyv olvasók, amely technológia - habár nem erre a célra fejlesztették ki -
a minőségi feltételeknek legjobban megfelel.
Az e-könyvek egyik
jellegzetessége, hogy mivel nyomtatási költség nem terheli őket így olcsóbban
értékesíthető, a virtuális formának köszönhetően pedig jobban és gyorsabban
terjeszthető. Az e-könyvek létrehozásának alacsony költségéből eredően ma már
számos olyan könyv van, ami csak elektronikusan létezik. Sőt, amióta az
internetmarketing is felismerte az e-könyvekben rejlő lehetőségeket, számos
e-könyv ingyenesen is letölthető.
Az e-könyvek magukban
hordozzák annak a lehetőségét, hogy az olvasó az elektronikus könyvet
kinyomtassa és úgy olvassa el, bár ez nem célszerű, mert így drágább, mint a
hagyományos nyomdai eljárással készült könyvek. Az e-könyvek terjesztésének
egyik kulcsfontosságú kérdése a szerzői jogvédelem érvényesítése, amely másolás
és nyomtatási blokkolás integrálását jelenti. Egyes kiadók csak úgy egyeztek
bele tulajdonukban lévő művek e-könyvbeli közléséhez, ha megfelelő védelmet
szavatolnak az internetes terjesztők.
Az e-könyvek optimális
terjesztésének feltétele, hogy az e-könyv egy szabványos formátumban jelenjék
meg.
Az e-könyvek formátumai
jellemzően két nagy csoportba sorolhatóak: a platformfüggetlen és a
platformfüggő formátumok közé. Más szempontból csoportosítva, lehetnek
általános dokumentumformátumok vagy direkt e-könyvek közzétételére
kifejlesztett formátumok. A leggyakoribb formátumok (a teljesség igénye
nélkül):txt, pdf, doc, HTML, epub, lit…
Ma már az
olvashatóságához nagyban hozzájárul, hogy nem egy hagyományos kijelzőt
láthatunk magunk előtt, ahol nem világító pontok sokaságát láthatjuk, hanem egy
új technológia kifejlesztése során lehetővé vált, hogy a papír alapú szöveghez
hasonló képet lássunk magunk előtt. Fénytől és nézési szögtől függetlenül
tökéletes olvasottságot eredményez.
A
hagyományos könyvről
A könyv olyan
nyomdatermék, amely két fedőlapból, valamint meghatározott sorrendben egymást
követő – esetenként kivehető – a gerincen tartósan összeerősített belső
lapokból áll és olvasható szöveget, illetve illusztrációt tartalmaz.
Ez egy rövid és tömör
meghatározása a könyvnek, amelyet a legtöbb helyen a nyomdaipari műveletekkel
egészítenek ki. A magam részéről a következőkkel bővíteném: esztétikai élmény,
személyes emlékek, a könyvesbolt öröme, az antikvárium illata.
Érvelés
az e-könyv mellett
Nehezen tudok objektív
maradni a témában (én a könyv - könyv pártiak táborát képviselem), de azt
gondolom, hogy ha reálisan szeretnék a mai társadalomi elvárásokra tekinteni,
akkor nem szabad elzárkóznom az újításoktól sem.
Nem hagyhatom figyelmen kívül azt a tényt,
hogy ahhoz, hogy megfoghassam a kedvenc könyvemet, sok száz fát vágnak ki.
Gondolnom kell azokra is, akik a koruk miatt vagy más okból nehezebben látnak,
hiszen nekik óriási segítséget jelent ez a fajta új élményszerzés. (A
nagyítható betűk csodát adhatnak azoknak, akik a hagyományos lapokon nem
élvezhetnék az irodalmi alkotásokat.) Pedagógusként örök nehézséget jelent,
hogy a gyerekekből olvasót neveljünk. Azt hiszem, nem jogos azzal érvelni a
gyerekeknek, hogy papírlapon másabb irodalmi értéket képvisel egy-egy mű. Sőt! Talán, ha mi bátorítjuk őket, hogy nem kell
elzarándokolniuk a könyvtárba, hanem az internetről is letölthetik az általunk kiválasztott
olvasmányt, ha az órán hagyjuk, hogy e-book-ból, netán telefonról olvassák fel
a megadott részletet, akkor ők is nagyobb kedvvel olvasnának.
Muszáj szem előtt
tartani azt is, hogy a digitális könyvek olcsóbbak a hagyományos társuknál, ami
napjainkban nagyon fontos szempont.
Családi tapasztalatból
tudom, hogy ma már nem biztos, hogy abban a városban dolgozik valaki, mint ahol
lakik, így a mindennapos utazások során nagyon praktikus lehet, ha a csomagok
és az utastársak tömegében nem egy nehéz, könnyen gyűrődő könyvet
egyensúlyozunk, hanem egy kompakt, könnyű- és könnyen kezelhető darabot tartunk
a kezünkben.
Akkor,
melyik legyen?
A digitális világ
bizony új utakra tévedt és a megszokottól való elrugaszkodás nem feltétlenül
válik megszokhatatlanná. Úgy érzem, hogy a leírtak alapján sikerülne magamat
meggyőznöm, hogy ha az ajándékozottaim között lenne olyan, akire illenének a
fent leírt okok, feltétlenül az e-könyet választanám. De magamnak azért az
„újkönyv” illatút választanám.
Források:
2013. december 9., hétfő
Connect!
„A tudásomat a barátaimban tárolom”
Tavaly szabadon választható tárgyként felvettem a Hálózatok világa c. kurzust, ami nagyon tetszett. A fogalomlistát végignézve meg is akadt a szemem a konnektivizmus szón, ami kicsit kakukktojásnak tűnt a sok angol kifejezés és rövidítés között. Vajon mi köze lehet a hálózatelmélethez?
A konnektivizmus, vagyis a hálózatalapú tanulás három forrása a wikipédia szerint az informatika, a pedagógia és a hálózatkutatás. A konnektivizmus mint tanuláselmélet George Siemens és Stephen Downes nevéhez fűződik.
(George Siemens publikált egy összegző cikket az Instructional Technology and Distance Learning 2005 januári számában "Konnektivizmus: egy tanuláselmélet a digitális korszak számára" címmel.)
(George Siemens publikált egy összegző cikket az Instructional Technology and Distance Learning 2005 januári számában "Konnektivizmus: egy tanuláselmélet a digitális korszak számára" címmel.)
Csak ismétlésképpen összefoglalom az eddigi tanuláselméleteket. Az első a behaviorista szemlélet, mely szerint a tanulás a megerősítésen alapszik, középpontjában a klasszikus és operáns kondicionálás áll, az inger-válasz reakciókörök ismétlődnek. Ezt követte a kognitív irányzat, melyben a tanuló a külvilágról gondolati modellt készít, a tanár feladata pedig az, hogy megfelelően szemléltesse a jelenségeket. A konstruktivizmus végül azt mondja, hogy a tanulás nem egy megszerezhető tudatállapot, hanem egy belső kreatív értelemteremtő folyamat, melynek során a tanár feladata a motiváló és gondolatgazdag légkör megteremtése és fenntartása. És ezek után jönne a konnektivista tanuláselmélet…
Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán a klasszikus értelemben vett tanuláselméletről van-e szó. A kritikusok szerint a konnektivizmus ugyanis nem tanuláselmélet, hanem csupán pedagógiai nézőpont a képzésre, egy tanulásszervezési forma, és az eddigi tanuláselméletekhez képest nem hoz újat. Bill Kerr kritikájára Stephen Downes válaszolt a blogján: http://halfanhour.blogspot.hu/2007/02/what-connectivism-is.html
Forgó Sándor definíciója szerint a konnektivizmus „tanulóközpontú, irregulárisan szerveződő tanulási forma, mely a tanuló autonómiáján és spontán tudáscserén alapulva már nem hierarchikus, hanem sokirányú, decentralizált és sokcsatornás; a kollaboratív tanulásra ösztönözve kibontakoztatja a tanulói kreativitást.” Ez egy felsorolásszerű megfogalmazás, amit lehetne szűkíteni és bővíteni is attól függően, hogy mondjuk egy adott esetben mit tartunk fontosnak az elemek közül.
Nekem a legjobban Kulcsár Zsolt meghatározása tetszik:
„A konnektivizmus a tudásszervezés új paradigmája, mely alapján kompetenciáinkat a kapcsolatok felépítésével szerezzük.” (http://www.crescendo.hu/2008/9/8/1-mi-konnektivizmus) A paradigma, a kompetencia és a kapcsolat szavak kifejezik számomra, hogy ez a jövő. Ezt a crescendo.hu-n találtam, ahol Kulcsi külön online-kurzust indított a konnektivizmus témakörében.
A kurzus „bemeneti követelményeként” két könyvet ajánl: Barabási Albert-László és Csermely Péter munkáit a hálózatokról. Én mindkettőt olvastam és ajánlom mindenkinek. Itt egy írás az Informatika- és Médiatörténeti Klub hírei közül, ami sok idézettel összefoglalja a Behálózva c. könyv tartalmát: http://bit.ly/1gBTa9s Habár tudós professzor írta, mégis egy olvasmányos ismeretterjesztő könyvről beszélünk. Rengeteg sztori van benne, amelyek rávilágítanak a mindennapi élet hálózatos titkaira. Legjobb lesz, ha magát a szerzőt hallgatjátok meg a Mindentudás Egyeteme előadójaként.
Tetszik, hogy Bessenyei részben a reformpedagógiák folytatásaként értékeli a hálózatalapú tanulást, hiszen a tanuló-központúság és önállóságra nevelés a jelszavuk. Az iskolátlanítás legjelesebb képviselője, Ivan Illich azt javasolja, hogy társadalmasítuk újra az oktatást, vagyis a formális iskolarendszert meghaladva az egyének tanuljanak az életből, a kortárs-csoportoktól és az idősebbektől, kritikai reflexióval, önszervező módon. Akkoriban azonban nem volt még meg a megvalósításhoz szükséges technikai háttér. Castells szerint az információs kor alapparadigmája, hogy a hálózatosodás és az áramlások tere uralkodik a helyek történetileg konstruált tere fölött, vagyis a kőintézményekből a tanulási folyamatok fokozatosan áttevődnek az információs technológiák által támogatott, decentralizált, önszerveződő hálózatokba. A folyamat vezérlő elve a közösen meghatározott kimeneti célokban rejlik, vagyis a tanulás kimenetközpontú, output-orientált. Ez a modern felfogás nagyban összecseng számos pedagógiaprofesszorunk tanításával a tanulóközpontú oktatásról. Fontos tehát, hogy a hálózat decentralizált legyen, vagyis ne csak a tanár álljon a középpontban, hanem a tanulók között is elegendő számú kapcsolat létesüljön, hiszen a hálózat megtartó ereje a gyenge kapcsolatokban rejlik. Erről Csermely Péter írt sokat.
A hálózatelméleti bevezetés után következzenek azok a gyakorlati megfontolni valók, amik azt bizonyítják, hogy a konnektivizmus igenis tanuláselmélet. A web2.0 tudatos használatával paradigmaváltás következik be, az internet tehát nemcsak arra jó, hogy kinyerjük az információt. A tudást nem lehet csak olvasás útján megszerezni, megosztással tudok igazán elmélyülni egy-egy területen, és az írással, rendszerezéssel hozom létre a saját tudásomat. Ennek a tudásépítésnek a leghatékonyabb módja a kommunikáció egy online közösségben. A hálózatalapú tanulás 9 elvét (vagyis a konnektivizmus előnyeit) magyarul szintén Kulcsár Zsolt írja le. Amit ezek közül nagyon igaznak és sokatmondónak érzek, hogy a közösségi tanulásban a vélemények különbözősége formálja az egyéni gondolkodásmódot.
A szemléletmód megváltozását, az új attitűdöt tettek kell, hogy kövessék. A tudásalapú munkához gyakorlati tanácsokat is találunk Kulcsi blogjában. A tudáshoz tehát 3 lépés ismétlésével jutunk el: 1. olvasás, 2. alkotás (írás) és 3. megosztás. Az első lépésben fontos, hogy mindig olyat olvassunk, ami éppen érdeklődésünk középpontjában áll, különben nem fogjuk megjegyezni. Az olvasottak hosszútávú beépítését a folyamatos asszociáció és ismétlés teszi lehetővé. Izgalmas módszernek tűnik számomra a sprintekben való olvasás, amit szeretnék is kipróbálni a szakdolgozatírásnál. A második lépésben azt ajánlja, hogy rendszerezzük az olvasottakat (akár a delicious és a google notebook segítségével), és ágyazzuk őket egy tágabb kontextusba, hogy fel tudjuk fedezni és fedeztetni az összefüggéseket és átfedéseket. Ennek módja például egy tanulmány, könyv vagy szakdolgozat (elméleti részének) megírása. A harmadik lépés mottója, hogy minél többet osztasz meg, annál többet profitálsz a közösségből. Ha ugyanis azt vesszük, hogy a hálózatban te egy pont vagy, a megosztásaid pedig az élek, akkor annál fontosabb vagy a rendszerben, minél több szálon kapcsolódsz hozzá/benne. Kedvenc ide tartozó mondásom: „A tudásomat a barátaimban tárolom.”
Ez azt jelenti, hogy ismerem a határaimat, és tudom, hogy mikor kihez érdemes fordulnom, ha elakadtam. A saját életemben ezeket a személyeket referenciaembereknek hívom: ők formálják az egyéni gondolkodásmódomat és bármikor kisegítenek a "szakterületükön". Persze ilyen értelemben igaz az a mondás is, hogy "a google a barátom".
Források:
Barabási Albert-László: Behálózva.
Bessenyei István: Tanulás és tanítás az információs társadalomban - e-learning 2.0 és a konnektivizmus, 2007. http://www.ittk.hu/netis/doc/ISCB_hun/12_Bessenyei_eOktatas.pdf
Csermely Péter: A rejtett hálózatok ereje.
Forgó Sándor: Az új média és az elektronikus tanulás. Új Pedagógiai Szemle. 2009/8-9. 94.
Kulcsár Zsolt: A hálózatalapú tanulás
Nyíri Kristóf: Bevezetés. Az információs társadalomtól a tudásközösségekig.
Wikipédia: Hálózatalapú tanulás
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)